MÁV Zrt. – munkaügyi kapcsolatok: elégtelen, egyes! Bérmegállapodás módosítás: a MOSZ tovább szervezi a sztrájkot.

Bicskanyitogató, ahogyan a MÁV Zrt.-nél a munkaügyi kapcsolatok működnek.

Azonban nemcsak a munkáltatónak van felelőssége abban, hogy a munkaügyi kapcsolatok színvonala az elmúlt évek folyamán a béka popója alá süllyedt, hanem a kollektív szerződéskötésre jogosult szakszervezetek is vastagon benne vannak a kialakult helyzet előidézésében.

A munkáltató által nem egy esetben jogellenes, busásan megfizetett választott tisztségviselőik hálából ugyanis szó nélkül hagyják, hogy a munkáltató az orruknál fogva rángassa őket, illetve képesek szemet hunyni afelett is, ha a munkáltató a szakszervezeteket megillető jogokat szándékosan, és látható élvezettel a sárba tiporja.

Miről is van szó pontosan?

Nézzük meg a CSÉT működését! Január 17.-én ülésezett a CSÉT, amelyről annyit lehet tudni, hogy „eredményesen lezárultak a 2022. évi bértárgyalások”. A VDSZSZ Szolidaritás a CSÉT ülésen történtekről a munkáltató által kiadott hurrá közleménnyel számol be a honlapján. Azt már senki fel sem tételezi, hogy a titokzatos CSÉT ülésen esetleg szóba hoztak volna a munkavállalók (tagjaik) életét nehezítő problémákat. Például a munkavállalók körében jelenleg nagy felháborodást keltő „munkavállalói teljesítmények differenciált elismerése” eufemizmust sem nélkülöző elnevezésű fogalommal leplezni igyekvő, minden érdekképviseleti kontrollt nélkülöző, tehát kétségbevonhatatlanul szubjektív megítélés alapján zajló, főnöki kegyes pénzosztogatását.

Ezen eljárást a vasutas szlogen kevésbé irodalmi, de annál kifejezőbb „pofapénz osztás” névvel illeti.

A VSZ legalább a látszatra próbál adni valamit. Az ő honlapjukon nem a szó szerinti munkáltatói közlemény jelenik meg, hanem egy kissé átfogalmazva, képekkel színesítve próbálják azt a látszatot kelteni, mintha a lendületes aláíráson kívül bármi érdemük lenne a bérmegállapodás módosítás létrejöttében.

Szánalmas, szánalmas, szánalmas!

Hogyan süllyedhetnek szakszervezetek óceánároki mélységekbe?

Kérdezni nem mernek, javaslatot tenni nem mernek, a szándékos jogtiprás ellen fellépni nem mernek, és még sorolhatnánk.

A CSÉT számukra nem más, mint a „parancskihirdetés” tudomásulvétele, kiváló lehetőség a MÁV vezetés körbe udvarlásához, és a végrehajtásban való közreműködéshez.

Nem maradt már számukra más, csak a pénz és a vasutasok lemondó megvetése.

Az, hogy mit szeretnének a tagok, esetleg milyen problémájuk van, az már senkit nem érdekel.

A 2021-ben kötött bérmegállapodás módosítás egy mondatába egyébként bekerült egy meglehetősen apró változtatás. Csupán egy szavacska, amelynek a hatására, az azzal elérhető igazságtalanság majdhogynem határtalan lehet.

A munkáltató 2022. január hónapban legalább bruttó 50.000 Ft egyszeri juttatást fizet ki.

Vajon mely munkavállalói csoportokba tartozók fognak 50.000 Ft-nál magasabb összegű egyszeri juttatásban részesülni?

Csak nem a nagyokat hallgató, mindent aláíró, munkáltatói parancsokat végrehajtó, vagy a végrehajtásukban segédkező magasabb méltóságban lévő szakszervezeti tisztségviselők? Ezt nem tudhatjuk.

Mindenesetre a „legalább” szó jogalapot biztosít számukra ahhoz, hogy a munkáltató szándékától függően az 50.000 Ft-nál jóval magasabb összegben is részesülhessenek.

Ezért némileg érthető, hogy teljesítményalapú, differenciált „pénzosztás” ellen sem emelte fel a hangját a VFSZSZ-en és rajtunk kívül senki.

A „nagy szakszervezetek” (VSZ, VDSZSZ Szolidaritás, MTSZSZ) szerint érthetőnek tűnik úgy, hogy nagyon rendben van a „pofapénz” osztogatás.

Ezzel szemben mi tudjuk, hogy a munkavállalók rém elégedetlenek.

A VSZ és a VDSZSZ Szolidaritás tagok egyaránt megkeresték szakszervezetünket, hogy tegyünk valamit ebben az ügyben, mert a munkavállalók nem „pofapénzt” akarnak, hanem tisztességes és kiszámítható bérezést. Említett szakszervezetek tagjai a számukra esetleg kellemetlen következményektől tartva nem mernek, vagy akik nem félnek választott elnökeik bosszújától, nem akarnak hozzájuk fordulni, mert tudják, hogy hiába való, ezért teljesen felesleges a tiltakozásuk.

Egy szó, mint száz, meglehetősen bosszantó, ahogyan a MÁV Zrt. erőfölényével visszaélve, arrogáns stílusban buldózerként túrja el az útjában lévő, magukat hagyó szakszervezeteket.

Vannak, akik tűrik – ám az alábbi példa is mutatja, azért nem mindenkit sikerül – miközben a „nagy szakszervezetek” jó pénzért cserébe – magukat alázva – mindehhez asszisztálnak.

Igen, hiszen az egekig magasztalt, a tulajdonos diktálta bérmegállapodás módosítást követően a sajtóban – nem tudni kik által generáltan – megjelenített hamis közleményeket cáfolva a MOSZ közleményben szembesített mindenkit az igazsággal:

A Mozdonyvezetők Szakszervezete tovább szervezi a sztrájkot. Valótlan a médiában, így például a Telexen megjelent hír, mely szerint. “Nem lesz sztrájk, a MÁV-Volán-csoport megegyezett a szakszervezetekkel a béremelésről”! A Mozdonyvezetők Szakszervezete továbbra sem írta alá a megállapodást, tovább szervezi a munkabeszüntetést, amelynek időpontjáról február elején dönt. A tegnapi MÁV–nál kötött megállapodás nem kompenzálja a vasutasok 2021. évi nagymértékű reálkereset veszteségét, amiért a mozdonyvezetők sztrájkra készülnek.

Mert hála Istennek vannak olyan szakszervezeti vezetők, akiket sem a tulajdonos, sem pedig a munkáltató sem megvenni, és megfélemlíteni sem tud.

Kár, hogy a vasútnál a szakszervezeti vezetők közül jópáran szolidaritásra képtelen, csak a hitvány emberekre jellemző módon képes cselekedni.

Szerkesztőségi vélemény.
fotó: Internet