A MÁV vezetése a három munkásáruló aláírását tartalmazó papírlap mögé megbújva, egy rossz TSz agitátor szövegét utánzó propaganda kiadvánnyal igyekszik prejudikálni, azaz jogellenesnek beállítani a mozdonyvezetők béremeléséért lassan egy éve küzdő MOSZ által március 10.-re meghirdetett sztrájkot.
írja a telex.hu
A VDSZSZ Szolidaritás honlapjának a tagság agyradírozásáért felelős, az örök élőnek kikiáltott V. I. Lenin definícióját zsolozsmázó nyúlánk szerkesztője már nem is pironkodik, mikor álnok közleményben hírül adja, hogy H. Zoltán a majd mindegyik VDSzSz Szolidaritás tag kifejezett akaratából, mondhatni követelésére írta alá a párját ritkítóan szégyenletes fegyverletételről szóló diktátumot.
(A fentiek ismeretében kétségtelenül érdemes a havi jövedelmetek 1%-val továbbra is hozzájárulnotok a hőn szeretett és jellemes vezérnek, csatlósainak, és a mindenben őt kielégítő szakértőinek eltartásához.)
A szolidaritás nyomokban sem érhető tetten.
Holott ha valaki úgy a VDSzSz Szolidaritás jól ismeri a magárahagyatottság érzését.
Hányszor és hányszor sztrájkolt egymaga, miközben az úgymond együttműködő sárgák a munkáltatón csüngve a sztrájkolók kárára szereztek maguknak piros szégyen pontokat.
Azonban jó pár éve a VDSzSz Szolidaritás vezetése megtagadva a szervezet példaadó múltját, személyes érdekektől vezérelten a másik oldalon lévőkhöz könyörögte magát.
Így múlik el a múlt dicsősége, és lép helyébe a szánakozó megvetés.
Azon pedig módfelett érdemes elmerengeni, vajon miért azon vasúti vezetők gerjesztik a magukat nem hagyók elleni hangulatot, akik csak sok milliós havi jövedelemmért kegyeskednek drága idejük egy részét a vasútnak áldozni?
Ráadásul a velük álnokul egy követ fújó elnöki foteljeikben pöffeszkedő szakszervezetei nyaloncaik szolgai hallgatását elvárva, vagy a szégyelleni való buzgólkodását is igénybe véve.
Akiknek, míg a többi vasutast tavaly dermesztő infláció sújtotta, addig iszonyatos energiát felemésztő erőfeszítéseiket látván, szerény alapbérüket a tulaj 20%-al megemelte.
Ugyanakkor a saját sorsuk javítása során elhasználódott szufla maradéka arra már nem volt elegendő, hogy a csóró vasutasok részére – akiknek áldozatos munkája mégiscsak elengedhetetlenül szükséges horribilis jövedelmek számukra történő átutalásáról havonta hírt hozó SMS-ekhez – legalább az infláció okozta jövedelemcsökkenést kompenzáló alapbért tudjanak biztosítani.
Ismételten hangsúlyozzuk.
Szakszervezetünk szolidáris, és erejéhez mérten segítő mindazon munkavállalóval, aki munkatársai, maga és családja méltányos érdekeinek megvalósításáért küzd, és ha kell mer élni az Alaptörvényben – nem illuzórikusan – foglalt elvitathatatlan sztrájkjogával.
Közismert, hogy az EUROSTAT adata alapján az Uniós tagállamok között csak a sereghajtó Bulgáriát előzzük meg a családok jövedelmi viszonyainak rangsorában.
Tehát a 27 tagállam közül a magunk mögött hagyott évben a csüggesztő 26. helyen kullogtunk.
A MÁV nagyjainak pedig mielőtt a mozdonyvezetők sztrájkja felett jogászkodnának a maguk házatáján kellene sepregetniük.
Ugyanis nincs erkölcsi alapjuk a Ferrarival száguldozóknak, szapulni a vasutasokat, csak azért, mert nem osztják a péklegényből Marosán elvtárssá alakult pre menedzser klasszikus vigasztalását:
Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy.
Hiszen nekik aztán vélhetően halvány segéd fogalmuk sincs arról, hogy milyen kéjes érzés, Karácsonykor, vagy a tomboló időben hajnali háromkor, mikor az otthon maradottak még az igazak álmát alusszák a felelősségteljes, embert próbáló szolgálatra útra kelni, majd késő este netán éjszaka holt fáradtan a már javában alvó családhoz jó fáradtan visszaérkezni.
Miért emlékeznének arra a dicstelen tettre, mikor 2012 július elsején minden ellentételezés nélkül, az ülepüket védve a vasutasok rendes napi munkaidejét megemelték. Amely azóta megspékelve az évente több száz óra rendkívüli munkavégzéssel, alattomosan gyilkolja az egészséget, öli a lelket.
A kiszolgáltatott, emiatt magát agyonhajszolni kényszerülő vasutas bizony jól tudja, vajmi kevés az esély arra, hogy tisztes egzisztenciában, és egészségben teljes emberként, egy hosszú úgymond jó minőségű nyugdíjas életet élők táborába tartozó lehessen.
Örülhessen a sok áldozattal járó, féltő gonddal, törődéssel nevelt, gyermeke szárny próbálgatásainak, otthon teremtésének, családalapításának. Annak, hogy láthassa eredményét mindannak a munkának, amit egy szülő a gyermekéért megtehet. Vigyázhasson a rakoncátlan unokákra, sőt majdan a dédunokákat is láthassa felcseperedni.
Mégis a családjuk boldogulásáért vállalják, csak a munkáltatót hidegen hagyó, egyébként közismerten önpusztító életformát.
Mielőtt bárki félre akarná érteni.
Nem csak a mozdonyvezetőkről szólnak e sorok.
Hanem minden vasutasról akik hasonló, vagy még kedvezőtlenebb feltételek között kényszerülnek, a családjuk, és maguk megélhetését biztosítva szolgálni a vasutat.
Tisztelt urak!
A mindennap hősei ellen, akik csupán a tisztes bérükért küzdenek, a munkatársaikat demagóg módon, és ízléstelenül hergelni, valamint a munkájukról, munkakörülményeikről tájékozatlan, vagy inkább megtévesztő értesülésekkel traktált közvélemény előtt, az őket kapzsi és önző mód követelődző telhetetlen társaságnak beállítani ocsmány hazugság.
Amely cselekedet az úr megszólítást elváró, magukat úri embernek gondolók esetében megbocsáthatatlan vétek.
De az évezredeken átívelő egy úriember gondolkodásából értelemszerűen mellőzött – “Oszd meg és uralkodj!” – elv alkalmazása is elitélendő.
Miközben a kommünékét kiadató őkelmük, például fittyet hányva az Alkotmánybíróság döntésének – mivel azt rájuk nézve minden hátrányos következmények nélkül megtehetik – évek óta a heti pihenőidő kiadásakor az Mt.-ben kötelezően előírt napi pihenőidő biztosítását a MOSZ és a szakszervezetünk permanens tiltakozásai ellenére a nagy szakszervezetek vezetésének aktív támogatásával, eszement érveket hangoztatva elszabotálják.
Holott csupán megfelelő létszámot kellene biztosítani az érintett munkakörökben. Ám mivel ez úgymond sokba kerül, inkább hamis érvekre hivatkozva lóvá teszik a jószándékúan a munkáltató szavát elfogadó, vagy a kétkedő, de támasz nélkül hagyott vasutasokat.
Nem törődve azzal, hogy a visszaélésszerű joggyakorlás generálta cselekedetükkel a hetente egy napi pihenőidejüket vesztőknek a családjukkal egyben eltölthető szabadidő tartalma 12 órával csökken, meglehetősen eltorzult humánus érzületről tanúskodik az ilyen viselkedés.
Ráadásul a mindezért felelős vezetői kör az érintett vasutasok mindegyikének az elvont napi pihenőidő megváltás elsinkófálásával éves szinten milliós nagyságrendű jövedelemveszteséget okoz.
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
CSÉT ülés és szakszervezeti trükközés
Lapszemle – Középpontban a Keletis siklás
Hőség ellen hőségpénz?