Eredménytelenül zárult az Üzemi Tanács és a munkavédelmi képviselő választás a MÁV Zrt.-nél.

Eredménytelenül zárult az Üzemi Tanács és a munkavédelmi képviselő választás a MÁV Zrt.-nél.

Előzmény:

A MÁV Zrt.-nél az Üzemi Tanácsi (üt) és a munkavédelmi képviselők (mv) mandátumok többsége az idén tavasszal lejárt.

A lejáró mandátumú Üzemi tanácsoknak törvényi joga és kötelezettsége a választásra a kezdeményezést megtenni.

Ez meg is történt a MÁV Zrt. jelentős részén megalakultak a Választási Bizottságok.

Elkezdték a munkájukat, melynek során kiírták a választások határidejét is. Párhuzamosan a tulajdonosi jogokat gyakorló Építési és Közlekedési Minisztérium döntést hozott a MÁV vízfejének az apasztására, és utasította a MÁV Zrt. vezetését a vezetési szintek csökkentésére. A rafkós MÁV vezetése az utasítás végrehajtására a lábfej irányából tett eleget.

Megszüntette a Csomóponti rendszert, illetve változtatásokat hajtott végre a munkáltatói jogkör gyakorlás rendjén. Ha már változtatás, akkor kiváló alkalom mutatkozott a munkavállalói érdekképviselők számának diktatórikus csökkentésére.

Oly módon, hogy az üzemi tanácsi és munkavédelmi képviselethez tartozó jogköröket a Területi Igazgatókhoz kötötték, és megtiltották ezen jogkörök tovább delegálását a munkavállalók közvetlen munkáltatói jogkörgyakorlóihoz. E nagyszerű ötlet  magával hozta a képviseleti rendszer teljes átalakulását, a teljes elsilányítását.

A szellemi kalóz dr. N.-K. Endre az elnöktől meg is kapta érte a büszkén tartott oklevelet. Mikor máskor, mint vasutasnap alkalmával.

A nagy szakszervezetek elnökei pedig vazallusként hallgattak, mint …. a fűben.

A mostani választás ennek megfelelően a hat területre és az irányítási szintre lett kiírva.

Így a megszokott 200-400 fős telephelyek, csomópontok helyett 3000-5000 fős területek választottak képviseletet, ahol együtt kellet választania a forgalom, távközlés, “bizber”, erősáram és a zöldterületes szakmáknak.

Ezen a rendszeren még bonyolított, hogy a megszokott urnás szavazás helyett online szavazást fogadtatott el a munkáltató a szakszervezetekkel, úgymond a költségeinek a csökkentésére. Pedig a szakszervezetek előtt közismert tény kell hogy legyen, hogy a munkavállalók jó része nem kezeli kézségszinten az elektronikus technikai eszközöket.

Úgy tettek, mintha nem tudnák, hogy a ruha igénylést, SZÉP kártya, vagy az „arcképes” érvényesítés hogyan zajlik a gyakorlatban.

A két hatalmas szakszervezet a drasztikusan csökkenő tagsága miatti úgy gondolta, hogy bebiztosítja a győzelmét egy összefogással. Elvégre egy internacionális kaptafára valók, mivel a közöttük lévő különbségek már rég eltűntek.

Egyik sem küzd a munkavállalói érdekekért.

Egyesülni pedig csak azért nem akaródzik Janónak és a mandátum varázsló Zoltánnak, mert akkor a “kikért” hivatásos forradalmárok jó fele szükségtelenné válna és néznék egymást, mint a Hegylakóban, tudván, hogy a végén csak „egy maradhat” . Ez az összefogás viszont azzal járt, hogy meg kellett osztozniuk a üt pozíciókon, és csak fele annyi jelöltet indíthattak.

Bár szavazat maximálás szempontjából ez logikus lépésnek tűnhet, de mivel rengeteg hely jelölt nélkül maradt, és ahol indítottak, ott a választók azzal szembesültek, hogy a listáról csak három-öt nevet ismernek.

Így választás csúfos érdektelenségbe fulladt, mivel nem volt „saját” vagy általuk ismert jelölt, akire a vasutas bizalommal szavazna.

Egyes szakszervezetek tisztségviselői most találkoztak ráadásul azzal, hogy az elmúlt években a sorozatosan hozott rossz megállapodásaik miatt elkeseredett, szakszervezet ellenes hangulat uralkodik. Volt aki sértésként élte meg, hogy a kollégái a végeken a lelkesedés helyett „Inkább béremelést intézzetek!”-el reagált a szavazásra agitálónak. Ilyen az amikor szembejön a valóság!

Érdekes tény még hogy a „nagy” szakszervezetek mindegyik jelöltje kevesebb szavazatot kapott, mint amennyi a taglétszámuk, míg a KVSz jelöltjei mindenütt több szavazatot értek el, mint amennyit az adott terület taglétszáma sejtetni engedi. Tehát levonható a következtetést, hogy van igény a szakszervezetünkre. Az üt választás mindig is szimmpátia alapú szavazás volt.

Itt csak remélni lehetett és persze lehet a szakszervezeti fegyelmet megkövetelni.

Ám a hatalmas létszámú területek miatt a nagy számok törvénye legyőzte a szimpátia alapú szavazást.

Tehát ahhoz, hogy ilyen körülmények között mandátumot szerezhessünk, a taglétszámunk növekedése szükséges.

A vonatkozó szabályok szerint az eredménytelen választást 30 nap múlva, de legfeljebb 90 napon belül meg kell ismételni, ahol az érvényességi küszöb már csak egy harmad (33,3%) ami egyáltalán nem biztos, hogy minden területen átugorható léc. Hiszen az idő múlásával és az év eleji érdektelenséggel a vasutas bérek értéktelenedésével a passzivitás nőni fog.

A végére, egy érdekesség. Azokon a területeken ahol több jelöltet is tudtunk indítani, a szakszervezetekre leadott szavazatszámok alapján több régebben működő szakszervezetet megelőztünk.

A debreceni területen a PVDSz-t és az MTSzSz-t. Míg a budapesti terülten a PVDSz-t, annak ellenére, hogy szakszervezetünket alig két és fél éve alapították a munkáltatót szolgáló “érdekvédők”-ben csalódott tagok.

Választás első forduló ÜT-MV