Reméljük, a jog koporsója nem kerül a sírba!

Kedves Tagtársak!

A vasút vezetése, már megint azon nagyszerű jogász bölcsességére hagyatkozik, aki az Mt. 101. § jogellenes alkalmazása okán felmerült vitában, a csalhatatlansága táplálta magabiztosságban a gyakori unszolás ellenére nem óhajtott egyezséget kötni.

A történések igazolták.

A MÁV időt ugyan nyert, de ez által kb. 6 milliárdot vesztett. Ugyanis ennyit kellett a kárvallott vasutasoknak kifizetni, a humán vezérigazgató-helyettesnek jó tanácsokat osztó, az akkor még csak munkajogi vezető által jogszerűnek kikiáltott – ám a bíróság ítélete alapján jogellenes – munkáltatási gyakorlat következményeként.

Mondják volt.

Nincs új a Nap alatt.

A napi pihenőidő kiadása kapcsán tanúsított megnyilvánulásai a múltat idéző, ugyanazon a maga tévedhetetlenségére alapított kényszeres mentális állapotot tükröznek.

Orákulumunk a MÁV-START legutóbbi VÉT ülésre, talán tartva a napi pihenőidővel kapcsolatban a szakszervezetünkkel való vitától, nem méltóztatott eljönni.
Viszont KÜT előtt, már megjelent, és hosszas mellébeszéléssel tarkított önfényezés közepette kibökte.
Tisztában van az évek óta tartó jogellenes magatartásukkal. (Miszerint a napi pihenőidő kiadása során jogellenes járnak el.)
Ennek ellenére dacosan kijelentette, nem hajlandóak sem fizetni, sem a jogellenes vezénylési gyakorlaton változtatni.

No, itt tartunk az úton-útfélen hangoztatott vasutas megbecsüléssel.
A cég jogszerű működéséért felelős, időközben méltóságosra testesedő, egykoron halált megvető bátorsággal a védtelen hölgyeket rablással riogató Andrássy úti infantilis Fekete Tulipán, az Alkotmánybíróság évekkel ezelőtti, és az EU Bíróság márciusi döntésében foglaltak teljesítése ellen maga is talárt öltött.
Miközben módfelett élvezi a birtokon belüliség boldogságos állapotát, és attól sem tart, hogy a fortélyos félelem igazgatta magyar vasutas mer élni az Mt. 54. § (2) bekezdés biztosította jogával, amennyiben a munkáltató a napi pihenőidejét a munkája végeztével azonnal nem adja ki. „A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.”
Holott az Mt. 5. § (1) bekezdésben foglaltak megtartása még a MÁV Zrt. jogi főigazgatója számára is kötelező.

Miszerint:

Az Mt. rendelkezéseit Magyarország és az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni.
Tehát nagyon nem elegáns a hatalom pajzsa védelmében azzal kérkedni, hogy hiába a bírósági ítélet, nem fognak – csak így királyi többesben – a jogellenes vezénylési gyakorlaton változtatni, és pláne egy fillért is fizetni.
Takarózva, az Alaptörvényt sértő, és az EU Bírósága által negligált az elmúlt év végén lóhalálában módosított Mt. 104. paragrafussal és a jóval korábban a két jómadár szerencselovaggal összeesküdve, a vasutasok kárára álnokul és nagy titokban, már 2021. január végén módosított KSz 41. – egyébként semmis – paragrafussal.
Ja, majd elfelejtődött. A jó messze lévő Portugáliáról is szót ejtvén még a csizma is felkerült az asztalra.
Mondván, bezzeg ott mennyivel kevesebb pihenőidő – talán 36 órát említett – jár a kizsákmányolt melósoknak.
Félő, hogy a MÁV jogi és humán nagyjai a jó idő eljöttekkor a Pireneusokat megmászva legott elzarándokolnak, Magellán honába, tanulmányozni miként lehetne a vasutasról még további bőr réteget lenyúzni.
Majd tovább emelve a reményvesztés szintjét hozzátette. Ha a bíróság az egyéni perekben első fokon megítéli, akkor sem adnak egy petákot sem. Majd jön a másodfok és a Kúria.
(Bár a másodfok után, ha tetszik, ha nem fizetni kell. Meg persze lehet reménykedni, hogy a Kúria majd a vasútnak ad igazat, és akkor vissza lehet követelni a már kifizetett járandóságot.)
Vélhetően arra bazíroznak, hogy az évekig húzódó és jelentős költséget emésztő bírósági procedúra sokakat elriaszt attól, hogy jussuk követelésébe egyáltalán belekezdjenek. Épületes egy hozzáállás annyi szent.
Milyen szerencse, hogy a főjogász a MÁV Zrt. Etikai Bizottságának is tagja, sőt talán elnöke. Akit miként valaha Kantot, ez okból legalább két dolog bizonyára eltölt csodálattal: a felette lévő csillagos ég és a benne lévő erkölcsi törvény

Nota Bene. Az “Mt. 101.”-ben, egy jogerős ítéletet követően mindegyik érintett a MÁV csoport alkalmazásában álló vasutas számára kifizették az őt megillető elmaradt munkabért.
Egyébiránt minősíti a végrehajtó szolgálatoknál foglalkoztatott vasutasok iránt érzett hevült megbecsülés álságosságát, hogy míg az általános munkarendben foglalkoztatottak esetében a heti pihenőidő rendre szombatra és vasárnapra kiadva 64 órát tesz ki, addig fittyet hányva az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bíróság döntésére, az egyenlőtlen munkarendben foglalkoztatottak részére, a vasút egyre inkább rendszertelenül, és sok esetben csupán 42 órát kitevő heti pihenőidőt hajlandó biztosítani.
Nos, ennek az emberséges foglalkoztatásnak is tragikus hozadéka, hogy a magyar lakosság várható élettartama elkeserítő mértékben alulmúlja az Uniós átlagot.
Ám e lehangolóan szomorú, mi több gyászos tény a jogász lelkiismeretét különösebben nem dúlja fel. Pedig sziporkázó elmével, és irigylésre méltó buzgalommal ajándékozta meg a Teremtő. Tutti, hogy betéve tudja, és ami fontosabb tökéletesen érti az ítéletnek minden szavát, mondatát. Így a bíróság érvelését osztva kétségtelenül belátja, hogy a munkavállalót a munkaviszonyban a gyengébb félnek kell tekinteni, és így meg kell akadályozni, hogy a munkáltató korlátozhassa a jogait, és mégsem cselekszik. Holott úgy az Alkotmánybíróság határozata, mint az Európai Uniós Bíróság ítélete olyan muníciót ad, amelyek birtokában a legnagyobb foglalkoztató jogi főigazgatója, ha tenné a beosztásából adódó kötelességét, örökre beírhatná a nevét a vasutasokért cselekvők dicsőség könyvébe.
(Óhatatlan felötlenek Ghandi megállapításai az erőszak gyökereiről: Jólét, munka nélkül, Öröm lelkiismeret nélkül, Tudás jellem nélkül, Kereskedelem erkölcs nélkül, Tudomány emberség nélkül,, Imádat, áldozat nélkül,Politika elvek nélkül.)
Talán akárcsak egykoron Scrooge-nak, a jogi főigazgatónak is az ébredést követően megváltozna a vélekedése, ha egy éjjel a vasút szelleme magával ragadva elvinné pár szolgálati helyre. Hadd lássa miként és milyen körülmények között léteznek azon munkatársai, akik rovására oly alattvalói buzgósággal vonakodik cselekedni.
Vagy adj Isten a könyvesi Walhallából leereszkedve, pl. Rákospalota-újpest egyik általa szabadon kiválasztott exkluzív megjelenésű igényes. a XXI. század vasútjához méltó munkakörülményeket biztosító őrhelyén legalább egy hónapon át „rövidekkel” visszajőve végezné azon felelősségteljes munkát (szolgálatot), amelyet az ott szolgáló vasutasok évi 300-400 túlórát is teljesítve az Ő havi jövedelmének töredékéért, ellátnak.
A magától eltelt, a vasutasokon nemegyszer kedélyeskedő nagyúr, hasonlóan a vele egy húron pendülő Jánossal és Zoltánnal olybá tűnik rettentően igyekszik nem tudomást venni a szerény jövedelmű munkatársai életét nyomorító, sajnos egyre növekvő nemegyszer, már a napi megélhetési gondjairól. Hiszen tagjainkat érintő ügyekben a véle tárgyalni szándékozó hasonló – ha nem magasabb – szintű tudással bíró jogász munkatársnőjével, dölyfös gőgtől eltelve, rangon alulinak gondolván nem hajlandó a hivatali rezidenciájában találkozni.
Helyette csupán más nevében képtelen leveleket írogat.
Például legutóbbi írásában nem félve, hogy rászakad a 8. emelet képes volt azt füllenteni, hogy a napi és a heti pihenőidőt nem összevontan adják ki.
Ha állítása helyt fogna, az esetben, egy havi munkaidőkeretet alapul véve, a heti pihenőidő kiadásakor az érintett vasutasnak, minden egyes esetben legalább 11+42=53 óra vagy maximum 13+60=73 óra lakáson töltött pihenőidő biztosítottak volna, és a jövőben is biztosítanának.
A hovatovább, már három éve húzódó történést Lucifer Ádámhoz intézett szavai teszik elviselhetővé: „Nézd legott komédiának és múlattatni fog.”

szerző: KVSZ
fotó: Internet