Az egyik szomszéd ország Kormánya által bevezetett járványügyi intézkedés terhes következménye, hogy minden egyes alkalomkor előzetes regisztrációhoz kötik az országba való belépést.
E kötelem alól azok sem mentesülhetnek, akik a munkáltatójuk megbízásából, például egy vasúttársaság részére végeznek határforgalmi feladatokat.
A szigorú intézkedés 2021. december 20-tól van érvényben, amiről a munkáltató tájékoztatót adott ki, amely Uram bocsá nem talált meg minden érintettet.
Megértjük, hiszen a karácsonyi ráhangolódás, vagy a home office magánya sokmindent felejtőssé tehet…
Minek következtében az ünnep utáni hétköznapok bizony az újabb gondokat, már nem nélkülözték.
Azon vasutasok akik pl. családjuktól távol, az ünnep alatt tették a dolgukat, ám az interneten fellelhető honlapon, a több oldalon idegen nyelveken soroltakra nem adván választ, elmulasztották magukat regisztrálni, pórul jártak.
Mivel a határon túli szolgálati helyről, a regisztrálatlanok esetében az elkerülhetetlen határőri eltessékelés során végpontoknak a távoli követséget, vagy az országhatár szabadon választható lehetőségeit kínálták.
A kétségtelenül macerás eljárás kedvező módosítása reményében egy a munkáltatók által “B” listázott szakszervezet a vasúttársaság vezéréhez fordult.
Hiszen az odaát lévő határállomásra általában nem a távoli hegyek erdeiből arra kóborló brumik meglesése, vagy a barátaival történő vidám találkozó reményében utazik, a vasutas.
Hanem kizárólag azért mert a munkáltatója a rárót feladatok elvégzésére oda vezényli.
Megkeresést követően a vasúttársaság rövid időn belül hathatósan rendezte az elé tárt problémát.
Ezúton is köszönet érte.
A levél elküldéséből viszont az egyik bázison nagy galiba kerekedett.
Ugyanis, ha nem is alfa, de gamma osztályba mindenképpen besorolható egy-két helybéli him egyenesen árulásként, mi több zendülésként élte meg a szolgálati felsőbbség megkeresést.
Minden egyébb elintézendőt félretéve rögvest kutatásba fogtak. Minél előbb felderítendő ki is az az elvetemült áruló hírvivő, a panaszkodni merő, hálátlan pária?!
A bonyolultnak tűnő nyomozati eljárásban egymással mesterien koordinálva tették dolgukat, menteni ami menthető…
Egyikük vészjósló hangon az éteren át kutakodott.
Ki merészelte értesíteni ezt a ” xyféle valamit”.
A másikuk űberelte, mert a vizslatásakor “heuréka” kiáltás harsant midőn megtalálta a tutit.
Nevezetesen a máglya halált érdemlő levelet.
A gonosz mű a faliújságon jól láthatóan lett kihelyezve, hiszen a tájékozódás senkinek sem árt.
Ám emberünk nem érte be ennyivel, mert ő bár egy nagyon erős jellem, de a hízelgésnek néhanapján mégsem tud ellenállni, az érte járó elismerő fejsimi reményében. Az vesse rá az első követ aki maga nem vágyik effajta bensőséges főnöki elismerésre.
Tehát a faliújságon felfedezett eretnek írást elektronizált corpus formátumban azonnal elküldte az Igazgatójának.
Igen titkon lefotózta a vezérhez ebben az ügyben január elején írt szakszervezeti folyamodványt.
Csak segítségként!
Ha a honlapunkra alkalmasint rápillant, rájött volna, hogy kár amatőr hírszerzőként ólálkodni a faliújság körül. Ez ügyben a szakszervezet részéről semmi titkos írás nem készült. De vélhetőleg azóta már kitalálta, és reggelente a honlap olvasására is szán pár percet drága munkaidejéből…
Jól teszi, mert látva az adatokból manapság sokan, és egyre többen így cselekednek.
Majd az egyikük pogány haragra gerjedtében embereit rögvest sorra kérdőre vonta.
Ki az ki áruló?
Förmedt ezidáig hűnek vélt alattvalóira.
Természetesen – hiszen kis hazánkban a munkáltatóval nem szokás szembeszállni – mindenki megszeppent. Majd kezüket a szolgálati hely vitrinében féltve őrzött vasúttársaság etikai kódexére téve eskü alatt megvallották.
Nincs itt semmi gond…. Behálóztak! Megtévesztettek!
Bűnbe estem!
Bocsánat Kegyelmes Uram!
Mától zokszó nélkül bármely nyelven regisztrálok.
Igen, tegnap még nem tudtam, de mára megvilágosodtam.
Esedeztek az imposztorok a felbőszült diktátornál rájuk zúdított vice cézári dörgedelem után!
Majd kérve kérlelték hangjának intenzitásából megítélve a még mindig vélhetően igen fortyogó lelkű alkirályt.
Ó nagyurunk légy irgalmas hozzánk, könyörögtek a vasúttársaság adta mobiljukon.
Enyhüljön meg haragvó lelked irántunk.
Ne vedd el tőlünk mindazt, mit eddig végtelen jóságodban adtál.
Fogadjuk, soha többé nem nyitjuk a szánkat panaszra. Kérünk, bocsáts meg nekünk, hogy továbbra is ugyanúgy végezhessük munkánkat ahogyan eddig tettük.
A töredelmes bűnbánatok hallatán a kegyelmes úr megnyugodva, elnyújtózott szolgálati trónján. Mint, már annyiszor ismét eltelt önmagával és nyájasra hangolta hangszálait. Majd mint ahogyan egy zordnak mutatkozó, ám valójában arany szívű atya cselekszik a rakoncátlan, ezért kellő szigorú fegyelmezéstől megriadt gyermekével. Istennek hála, még most az egyszer megbocsátott.
A latrok megkönnyebbültek.
A kegyelmes úr pedig elégedetten kinézett jól fűtött terme ablakán át a téli hidegben a kopár faágakon didergő vasúti verebekre, és mi tagadás boldog volt. Megszokott világába a felbomlott rend helyreállt.
Az utóvéd küzdelmek ellenére csupán annak örülhetünk, hogy a regisztrációval kapcsolatos anomália rendeződött.
A történetet a képzelet szülte. Aki bármi hasonlóságot talál a vasút világában az csupán a véletlen műve.
Azonban a mese írása közben Márai Sándor vélekedése nem véletlenül jutott eszünkbe.
Az emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat, néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi műfaj, ebben igazán nagy ember az ember: az aljasságban, és a becstelenségben.
Nyugodt szolgálatokat és békés egymás mellett élést kívánunk.
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
CSÉT ülés és szakszervezeti trükközés
A bagi kő minősége mióta politika?
Kínai vonat, avagy lehullott a lepel!