Potyautas

„Érdekes” cikk jelent meg a napokban a Népszava hasábjain: https://nepszava.hu/3158761_potyautasok

Zlati Róbert (a MASZ elnöke és a VSZ alelnöke) eszmefuttatása olvasható az úgynevezett potyautasokról, a szakszervezeti tagok passzivitásáról, a kevés szakszervezeti tagról, és arról, hogy miért nem támogatja az állam a pártokhoz hasonlóan a szakszervezeteket is.

Aki nincs benne mélyebben a szakszervezeti mozgalomban, vagy aki csak a felszínt látja, és nem pillant a kulisszák mögé, az a cikk alapján akár még igazat is adhat Zlati Róbertnek.

Aki viszont ismeri a valós állapotokat és van némi igazságérzete is, annak bizony a szöveget olvasva kinyílik a bicska a zsebében.

A szakszervezeti tagok passzivitásáról

Zlati Róbert úgy nyilatkozik, hogy a szakszervezeti tagok nem vesznek részt demonstrációkban, és nem lehet velük sztrájkot kezdeményezni sem. Ez sajnos valóban gyakran van így, de ennek bizony vannak olyan alapvetően meghatározó okai is, amelyekről a bölcselkedő szakszervezeti vezér sajnálatos módon elmulasztotta tájékoztatni az érdeklődő olvasóit.
Nevezetesen arról, hogy a VSZ és a VDSZSZ Szolidaritás, már évek óta nem kezdeményezett sem demonstrációt, sem sztrájkot, annak ellenére, hogy például az utóbbi szervezetnél pár alkalommal a tagok sztrájkkészségéről aláírásgyűjtések alapján készültek felmérések. A kapott értékeket figyelembe véve minden további nélkül lehetett volna sztrájkot hirdetni a silány bérezések miatt.
Ám a VDSZSZ Szolidaritás vezetésnek inába szállt a bátorsága. A VSZ elnökének pedig mindösszesen annyira futotta a munkavállalók melletti úton-útfélen hangoztatott töretlen elkötelezettségéből, hogy a pedagógussztrájk alkalmából kibiggyesztett a honlapukra egy fotót, amelyben szolidaritásukat fejezik ki az amúgy gyakran éhbérért gürcölő pedagógusok felé.
De mi a helyzet a vasutasok érdekeinek védelmével, ami a primer feladatuk lenne?

Se demonstráció, se sztrájk…

Helyette hálás talpnyalás az éppen aktuális emelet valamelyikén. Ennyire elégedettek lennének a jelenlegi helyzettel? A MOSZ ez év márciusában sztrájkot kezdeményezett a keresetek reálértékének megóvása érdekében. A Korrekt Vasutas Szakszervezet volt az egyetlen szakszervezet, aki támogatóan lépett fel a MOSZ mellett. Mind a VSZ, mind a VDSZSZ Szolidaritás így vagy úgy választott vezetése eközben csak lapult, mint tapsifüles a fűben…
A MOSZ kezdeményezéséhez még úgy sem viszonyultak, mint a pedagógussztrájkhoz…még szolidaritást sem mutattak vasutas munkatársaik sorsát illetően…. Annak ellenére, hogy tagjaik között akkor még több mozdonyvezető is fellelhető volt.

De hogyan is lehetne elvárni demonstrációt vagy sztrájkot olyan szakszervezeti „hatalmasságoktól”, akik többek között ahhoz is gyávák, hogy nem csak tűrik, de még szót sem emelnek az Alkotmánybírósági döntések ellenére sem kiadott napi pihenőidőkről, vagy a munkáltató jogellenes magatartása okán a bírósághoz forduljanak ez ügyben a tagjaik érdekeinek védelmében?

Ezek ismeretében azt gondoljuk, hogy már sokak számára vált érthetővé, hogy miért nem sztrájkolnak a VSZ és a VDSZSZ Szolidaritás tagjai.

A szakszervezetek támogatásáról

Olyan formájú támogatást, amely a cikkben olvasható, valóban nem kapnak a szakszervezetek. Kapnak viszont helyette a vezetők és a vezető tisztségviselők busás júdáspénzt, amelyért cserében elárulják a tagjaikat, hallgatnak, amikor a hangjukat kellene felemelni, és nem képviselik a vasutasok érdekeiket, a sajátjukat kivéve. A VSZ és a VDSZSZ Szolidaritás kutyabőrt nem látott báróival, vezető tisztségviselőivel olyan munkaszerződéseket kötöttek a MÁV Zrt., a MÁV-START Zrt. és a Rail Cargo Hungária Zrt. nevében eljáró munkáltatói jogkört gyakorlók, amelyek jóvoltából a többszörösét keresik annak, mintha a saját munkakörükben ténylegesen munkát végeznének az adott társaságnál.
Ha pl. János eredeti munkakörében kocsivizsgálóként dolgozna a MÁV Zrt.-nél, hogyan kereshetne havi 2 millió Ft körül, és hogyan lehetne havi több százezer forint tiszteletdíjjal honoráltan a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságának elnökhelyettese, vagy Róbert és Zoltán forgalmi szolgálattevőként hogyan kereshetnének szintén közel 2 millió Ft-ot?
Vajon, mint forgalmi szolgálattevő Zlati Róbert lehetne-e a Rail Cargó Hungária Zrt. Felügyelő Bizottságának, és Halasi Zoltán a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságának tagja, a MÁV Egészségpénztár elnöke és a Vasutas és Közlekedési Dolgozók Önkéntes Nyugdíjpénztára Igazgatóságának tagja?
A válasz nagyon egyszerű: Sehogyan!
Halasi és Meleg esetében ezek az összegek nemcsak pofátlanul magasak, hanem vélelmezésünk szerint jogellenesen kifizetett összegek is.

Egy szó, mint száz, a szakszervezetek hivatalosan ugyan nem kapnak támogatást, de jogellenes támogatást (úgynevezett júdáspénzt) viszont kapnak a munkáltatóktól, akik cserében el is várják tőlük a lojalitást. Sőt Meleg Jánost a MÁV Zrt. még tanulmányi szerződéssel is segíti abban, hogy legkésőbb a nyugállományba vonulásig egy diplomát szerezzen. Miáltal agg éveiben is a szerzett tudással felvértezve, pezsgő szellemiséggel, ahogyan napjainkban szakadatlanul teszi, a jóság apostolaként küzdhessen a gonoszság ellen. Dicséretes humánpolitika. Ám sajnálatosan ez a munkáltatói kegy feltűnően kevesek számára – senki másnak – adatik meg.

Kedves Zlati elvtárs! Mielőtt a szakszervezeti tagokat – akik jóvoltából úgy egyébként a szívet facsaró kesergésed ellenére kiválóan eléldegélsz – tennéd felelőssé a kialakult passzivitásáért, az érdektelenségért, arra kérünk, hogy gondolkozz el a leírtakon, képzeld a munkavállalók, a tagok helyzetébe magadat, tedd a szívedre a kezedet, és tedd fel a kérdést magadnak:

„Jóérzésű ember szerinted szívesen lenne szakszervezeti tag ilyen árulásokkal, képmutatásokkal teli szervezetekben?”

szerző: KVSZ
fotó: Internet