Pihenőidős időhúzás…

Kedves Tagtársak!

Svájcban a születéskor várható életkor 10 évvel magasabb, mint hazánkban.
No nem kizárólag a hegyi levegő jótékony hatása, és a vidáman legelő tehenek megnyugtató látványa okán, hanem a svájci polgárok maguk által öntudatosan szívós munkával, kitartással és összefogással kialakított, körülményei miatt.
Ezért ott például nem fordulhat elő az, mint nálunk.
Számukra elképzelhetetlen, hogy Nemeskéri főjogász, a MÁV valamikori Sundence Kid-e, fittyet hányva a jogszabályokra az
ítéletekre, a honfitárs munkatársainak kéjes gyönyörrel tiltsa, hogy a heti pihenőidő kiadásakor napi pihenőidő ne kerüljön kiadásra. Valamint a pihenőidő alatt robotoltatott vasutasnak legalább a rendkívüli munkavégzésért dukáló pótlékot se merészelje egy jóérzésű munkáltatói jogkörgyakorló se kifizetni.
Ja és az sem fordulhatna elő, hogy két szakszervezeti jómadár, a csalással választott Halasi Zoltán, és az előírt tanulmányait elvégezni képtelen Meleg János, akik a MÁV Zrt. Felügyelő Bizottságában is jó pénzért “felügyelnek” a valamikor közép Európa legkiválóbb vasútjának szánalmas torzóján, mindehhez buzgón asszisztáljanak.
Akiket a busás tiszteletdíjon felül, még ráadásul havi sok milliós fizetést biztosító semmis munkaszerződéssel foglalkoztat a munkáltató.
Hát igen.
Van az a pénz, amelyért egynéhány lény nem szégyelli a korpás fejbőrt.
(Szerencsésebb honban Barsi Balázs féle emberek vezetik a szakszervezeteket. Olyanok akiket nem lehet zsarolással, pénzzel arra rábírni, hogy elárulják a tagjaikat.)
Nálunk pedig a miniszter, hiába a szakszervezetünk ezirányú számtalan megkeresése, mindezen galádság felett elegánsan szemet huny.
Inkább egy fényűző kastélyban látja vendégül a vasút korifeusait, arra biztatva őket, hogy ugyan találjanak már ki valami szemfényvesztő bármit, mely a honpolgárok előtt elfedi a nemzeti vasutunk egyre silányuló állapotát. Legalább pár uraságtól levetett személykocsit szerezzenek bárhonnan, a jobbára a haláltusáját vívó járműállomány kiváltására.
Szegény Baross Gábor.
Forog a sírjában ha műve romjaira tekint. Hiszen a nagyívű terveket hipp-hopp elfújta a szél.
A Siemenstől százas nagyságrendben megrendelt új és korszerű mozdonyok vásárlásának lemondását, a miniszter “A Siemens, már nem barát” kurta mondattal magyarázta.
Helyettük be kell érni pár tucat jó pénzért bérelt leharcolt masinával.
Közben pedig elrohan felettünk az idő, és évről évre nő a lemaradás Európa vasútjaitól. Marad a megszokott álságos hitegetés, és a szegénysoron tartás, miközben a “gróf tán éppen agarász”.
Szóval erre mondják, bizony ehhez vastag bőr kell.
E pár mondatos felvezetést az alábbi linken olvasható cikk ihlette.