A vasutasnak nem elég megküzdenie azzal, rémlátomással, hogy a napról napra értéktelenedő jövedelméből miképpen tud nem éhen halni, most az Mt. módosítás számára sanyarú következményei is a nyakába szakadnak.
A kormány sajátos módon mond hálát szavazóinak, akiknek jóvoltából a 2/3-t elérte.
Hiszen az Mt. általa tervezett módosításának több elem, éppen azokat sújtja, akinek a választások előtt fűt-fát ígért és akik cserébe szavazataikkal segítették a kurzus fennmaradását.
A szabadság feletti rendelkezési jognak gyakorlatilag a teljes megvonása, a munkavállalók kiszolgáltatottságát az egekbe emeli.
A magánélet feletti önrendelkezés lehetőségét jelentős mértékben indokolatlanul korlátozza.
Vajon hányan merik majd kérdőre vonni a munkáltatót?
Ugyan legyen oly jó, és írásban is indokolja, mi az az előre nem látott fontos gazdasági érdek, ami miatt az egyébként, már legalább 15 nappal korábban alázatosan kért szabadságot mondjuk, az utolsó pillanatban nem adja ki, vagy a jámbor bér rabszolgát a nyaralásból visszarendeli?
Vajon hányan bátrak szembeszegülni az esetleges munkáltatói önkénynek?
Hasonlóan nyugtalanító a helyzet az un. egészségügyi okokból adódó munkaviszony megszüntetési eljárásnak az érintett amúgyis sor csapott munkavállalóra nézve kétség kívül kedvezőtlen változtatásának esetében is.
Az pedig a KSz-t kötő “nagy” szakszervezetek ordas hazugság, hogy akár a KSz, akár más típusú a foglalkoztatást érintő megállapodás jelen tartalmában a várható törvényi változással szemben bármiféle védelmet nyújt.
Az egyre komorabbá váló, és nyomasztó hangulatban olybá tűnik, sovány lelki vigaszt tud nyújtani az igyekvő munkáltató.
Pedig igazán mindent elkövet, hogy a vasutasok rózsaszínben lássák legalább a saját házuk táját.
Ennek érdekében legutóbb például érzékenyítő tréning keretében tartottak a hallgatók körében tomboló lelkesedést kiváltó eligazítást és módszertani gyakorlatot.
Miszerint az eddigi szigorú és számon kérő, az utálatos asszociációkra alkalmas dörgedelmek helyett, meleg hangon, szívez szóló mondatokkal kell dicsérgetni a vasutast. Ha szegény, már tisztességes munkabérhez nem jut, legalább a “főnök”-től pár jó szót kapjon.
Azonban a ki tudja meddig tartó jóságos leereszkedés a zordra forduló időben ázó fázó vasutas számára sajnos nem képes az egészséget nem veszélyeztető munkahelyi hőmérsékletet biztosítani.
Holott ha az Országházban a törvényalkotó hölgyek és urak 23,1 C fokban majdnem trópusi klímában üldögélnek, akkor a vasutastól sem elvárható (követelhető), hogy max. 18 C fokos öltözőkben, tartózkodókban, forgalmi és más irodákban napi akár 24 órán át dideregjen.
A “nagy” szakszervezetek vezetése pedig azzal a hazug indokkal, hogy a jelen politikai helyzetben a szakszervezetnek a túlélésért kell küzdenie gyakorlatilag feladta alapvető kötelességét. A tagjaik védelmében nem vállal konfliktusokat.
Ehelyett szégyenletes módon hallgat, vagy megértőn magyarázza a munkáltató döntéseit, hajbókol, az un. egyoldalú munkáltató intézkedésekhez.
Magyarán kápóként cselekszik.
Az eredmény tragikus.
A tagság zöme sínylődik, mert egész egyszerűen nem tudja magát és családját a havi munkabérből eltartani.
Viszont az álnok és jellemtelen Júdások elérték vágyott céljukat.
Az elődeik felhalmozott vagyonán terpeszkedve a munkáltató ezüstjeiből a végzett munkájukat és képességeiket messze túlhalódó módon létezhetnek.
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
Október 22.: Szakszervezetünk védőszentjének, Szent II. János Pál pápának az emléknapja
A rendőrség a NAV-hoz tette át a kelebiai „szupervasútba” beépített, HASZNÁLT ágyazati zúzott kő miatt tett feljelentést
A „csokis” utasszámlálási ügyet még mindig homály fedi