Párhuzamosok a végtelenben

A mi korosztályunk még úgy tanulta, hogy a párhuzamosok a végtelenben metszik egymást. Ami persze nem igaz, hiszen a párhuzamosok soha nem találkoznak, egymástól való távolságuk mindig egyenlő.

Amennyiben a végtelenben valamilyen oknál fogva mégis találkoznának, akkor viszont nem párhuzamosok.

Ez a gondolat jutott eszünkbe, amikor olvastuk a Mozdonyvezetők Szakszervezete március 10-re meghirdetett, határozatlan idejű sztrájkjáról, és elgondolkoztunk azon, hogy milyen viszonyban vannak egymással a szakszervezetek és az érdekvédelem. Mármint a MOSZ mellett működő szakszervezetek, mert az ő elkötelezettségük mindenki számára egyértelmű, még ha az ellenlábasok igyekeznek a munkavállalók iránti elkötelezettségüket a MOSZ vezetők egyéni ambíciójának és szándékos zavarkeltésnek minősíteni.

Szívesebben használtuk volna a riválisok szót, de még a látszatát is szeretnénk elkerülni annak, hogy úgy tűnjön, valami verseny zajlana a szakszervezetek között, hogy ki tud többet tenni a munkavállalókért.

A VDSzSz Szolidaritást és a VSZ-t csakis a munkáltatóhoz és MOSZ-hoz való viszonyuk tükrében tudjuk megítélni.

A MÁV cégcsoportnál vannak ugye a 2021-23 közötti időszak bérfejlesztését lelkiismeret furdalás nélkül aláírt szakszervezetek, és van a MOSZ, aki már akkor úgy ítélte meg, hogy a reálkereset megőrzésének garanciája nélkül korrekt szakszervezet nem fogadhatja el a munkáltató ajánlatát.

Még csak jóstehetség sem kellett hozzá, hogy előre, vagy már nem is annyira előre (2021. nyarán!!) lássák, hogy a 2021-ben elmaradt bérfejlesztés komoly reálkereset csökkenést és anyagi veszteséget fog jelenteni a vasutas társadalom tagjainak.

A több mint három évtizede működő MOSZ tanult a múltban elkövetett hibákból és tapasztalatokból, de másoknak ez nem sikerült.

A 2022-ben némileg vastagabban fogó ceruza és a 10 %-os alapbér emelés (ne feledjük, parlamenti választásra készül az ország) azonban nem kompenzálta 2021. tényleges és a 2022. évi várható inflációt. A munkáltató ugyan nem tisztázott elvek mentén ilyen-olyan formában csepegtetett pénzeket, de ezek részben korábbi juttatások átnevezése, összevonása volt, illetve előre láthatóan semmi garanciát nem tartalmazott arra nézve, hogy rendszeres juttatás lesz belőle.

Az alapbér az alapbér

mondta egyik tagtársunk.

Az biztos pénz, lehet rá számítani. Minden más vagy lesz vagy nem. Esetleg egyeseknek lesz, de kérdés, hogy én egyes leszek-e.

Ha VDSzSz Szolidaritás tagjai gyorsan túl is léptek a szakszervezet korábbi elnöke Gaskó István szellemiségén, és nem csak a szolidaritást dobták sutba, hanem vele együtt az érdekérvényesítő képességet is mélyen elásták, az internet népe, vagyis a közvélemény még igen jól emlékszik a gördülő sztrájkra.

Talán azért rögződött a köztudatban, mert akkor hallott utoljára a VDSzSz Szolidaritásról.

Halasi Zoltán média szereplése gyakorlatilag a nullára redukálódott. Ha nagy ritkán egy-egy médium említést tesz róla, azt csakis valamivel összekapcsolva, és negatívumként teszi.

Nem a tagvesztés a legnagyobb probléma a szakszervezet számára, hanem az arcvesztés. 5 év alatt az ország legismertebb szakszervezetéből sikerült a legjelentéktelenebbek közé leküzdenie magát. Halasi regnálása óta nem emlékszünk, hogy a VDSzSz Szolidaritás bármely ügy mellé odaállt volna, vagy bárki mellett kiállt volna. Ha mégis történtek ilyen esetek, akkor az Bárány Balázs korábbi érdekvédelmi alelnök állhatatosságának és az igazságba vetett hitének köszönhető.

(Most nem sorolnánk fel a nyertes pereket, de akadt jócskán.)

VDSzSz Szolidaritás tagként egy-egy felvetésünkre soha nem az volt a válasz, hogy hogyan lehetne a munkavállalók érdekeit szolgálni, hanem az, hogy miért nem érdemes azzal foglalkozni. A hivatkozás mindig az volt, hogy mert a tagoknak úgy jó, ahogy a munkáltató teszi. Meg a tagokat nem érdekli, úgysem akarnak demonstrálni. A szakszervezet vezetésében még a 400 túlóra sem verte ki a biztosítékot. Sőt! Az elnök úgy vélekedett, hogy hagy dolgozzanak és keressenek a tagok. Igaz, beledöglenek a túlmunkába, de mit számít az.

Azt hisszük, hogy nem mondunk újat vele, ha azt állítjuk, hogy a több munka nem egyenlő a béremeléssel.

Az a kizsákmányolással, a munkavállalók kiszipolyozásával egyenlő. De a VDSzSz Szolidaritás nem látott ebben sem semmi aggályosat.

Cseppet sem meglepő módon jelen sztrájk helyzetben sem a MOSZ mellé állt oda, hanem elmagyarázza, hogy miért jogszerűtlen már maga a sztrájk felvetése is.

Erre éppen a MÁV-Volán-Csoport szolgáltatja a legfőbb bizonyítékot.

Az Index újságirójának kérdésére a cégcsoport vezetője azt nyilatkozta, hogy

A kollektív szerződést kötő szakszervezetek kijelentették, részükről a 2021. és 2022. évre vonatkozó bértárgyalásokat lezártnak tekintik.

Közleményükben arra is kitértek, hogy a társaságnál működő, kollektív szerződést kötő szakszervezetek, illetve a további, mozdonyvezetőket képviselő!!! szakszervezet egyaránt elzárkózik a sztrájk támogatásától. Volt, aki írásban is kinyilatkoztatta, hogy a Mozdonyvezetők Szakszervezetének célja ezzel a sztrájkkal elsősorban a zavarkeltés.

Megnéztük a VSZ és a VDSzSz Szolidaritás honlapját, de nem láttuk a cáfolatát a MÁV által citált nyilatkozatuknak. Reméljük, minimum sajtóhelyreigazítást kezdeményeznek, és erről tájékoztatják a tagjaikat is, különben kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy szándékosan lehetetlenítik el és járatják le a MOSZ bérkövetelését.

Ez olyan gyalázatos megnyilvánulás, hogy nem is tudunk rá mit mondani. Erre nincsenek szavak. Az áruló enyhe kifejezés. Úgy látszik, hogy az egykor végrehajtó szolgálatnál forgalmistaként, vagy más munkakörben dolgozó elnökségi tagok már elfelejtették, milyen túrba járni, éjszakázni és beosztani minden fillért.

Döbbenet, hogy semmi empátia nincs bennük, és nem tudják átérezni a tagság helyzetét. Azok hivatkoznak a MOSZ vezetők egyéni ambícióira, akik remegve őrzik több milliós fizetésüket és kiváltságaikat. Akik azzal töltik az idejüket, hogy feljelentgetik a volt tagjaikat. Szégyen és gyalázat. Mint ahogy az is szégyen, ha a tagság szó nélkül elfogadja ezt a mentalitást és nem képesek kiállni magukért és szolidaritást vállalni másokkal.

Adalékként még néhány gondolat:

A MOSZ nem kizárólag csak alapbér emelésben látja a megoldást. A keresetek növelésére több javaslatot is letettek a MÁV-Start asztalára, mint például az egyszeri kifizetés, több részletben történő kifizetés, vagy SZÉP-kártya juttatás.

Az elmúlt évek megnyilvánulásait tekintve nincs semmi meglepő abban, hogy a MÁV egyszerűen nem reagált a javaslatokra, és az első fokú bíróság döntése ellenére a sztrájkot megalapozatlannak, felelőtlennek és jogellenesnek minősítette.

Sajnálatos, hogy a többi szakszervezet nem csak a sztrájkot nem támogatja, hanem magát a követelést sem, hiszen kinyilvánította, hogy ő lezártnak tekinti a bértárgyalásokat.

Bízunk benne, hogy a többi szakszervezet tagjai, és a szakszervezeten kívüli munkavállalók nem osztják ezt a véleményt, és a maguk módján minden eszközzel támogatják a mozdonyvezetőket. Ha mással nem, az utasítások szó szerinti betartásával, és utasítás szerinti munkavégzéssel.

Bár mint tartja a mondás, a remény hal meg utoljára, így abban is bízunk, hogy akadnak olyan forgalmi területen dolgozók is, akik tevőlegesen is hozzájárulnak a sztrájk sikeréhez.

Így válik a munkáltató oldalára állt szakszervezetek és az érdekvédelem párhuzamossága megkérdőjelezhetetlen axiómává.

Axióma = Alaptétel, alapigazság, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe.

Szakszervezeti vélemény.
fotó: Internet