Küzdelem a tisztes munkabérért (nem csak a munkáltatóval)

Kedves Tagtársak!

„Az emberek agyafúrt aljassága, mérnökien kitervelt becstelensége idővel már nem dühít, inkább elszórakoztat, néha elkápráztat. Úgy látszik, ez az igazi emberi műfaj, ebben igazán nagy, ember az ember: az aljasságban, és a becstelenségben.”

Vélekedik Márai Sándor.

Miként mi is, miután elolvashattuk a névbitorló “szakszervezet” nevében közzétett – vélhetően valamely MÁV kommunikátor kreálta – kiáltványt, amelyben a vasutasokat (mozdonyvezetőket) szapulja.

Miért?

Épp gondolkodású tisztességes ember ki nem találná.
Hát azért, mert a munkáltatótól az adott szó betartását merészelik követelni.
Azért, mert az elvégzett munkájukért a már tegnap is az egekben lévő inflációt ellensúlyozó a létbiztonságot garantáló munkabért követelnek.
Hasonló szánalmas kirohanást intézett a Vasutasok Szakszervezete újságjának legutóbbi számában megjelent írásában Meleg János Úr is, a magukért kiállni kész vasutasok ellen.
Aki ráadásul talán feledékenységből, saját módfelett jellemes tettét a MOSZ vezéreinek szigorúan felróva akaratlanul elismeri tarthatatlan cselekedetét.
Az árulás fogalmát bőven kimerítő, ez évben a “nagy” vasutas szakszervezeti potentátok nagy titkon a munkáltatóval kötött alkuját, amelynek eredményeképpen a vasutasok zömének munkabére napról-napra kevesebbet ér.
Ezért is kényszerülnek oly sokan a testet és lelket felőrlő akár évi 400 óra rendkívüli munkaórát is vállalni, maguk és családjuk eltartására, a hitelek törlesztésére a számlák kifizetésére.

Szakszervezetünk szolidáris mindazon munkavállalókkal és képviseleti szervezeteikkel akik akarnak és mernek élni jogaikkal sorsuk javítása érdekében.
Sem, mint munkavállaló vagy, mint választott tisztségviselő a nyílt, vagy burkolt megfélemlítésre, zsarolásra bátor emberként fittyet hánynak, és nem hagyják magukat a társaik kijátszásáért cserébe kilóra megvenni.

szerző: KVSZ
fotó: Internet