Hőség ellen hőségpénz?

Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy nem a 200 ezer forintos juttatást sajnáljuk azon szerencsésektől, akik részesültek benne! Sőt! Emlékeztetőül, egyedül a Korrekt Vasutas Szakszervezet volt az, amely felhívta a figyelmet, hogy a bértárgyalásnak nem nulláról kellene indulnia, hiszen az előző gyalázatos hároméves megállapodás eredményeként a vasutasok elveszítették a jövedelmük vásárlóértékének harmadát! Ennek ellenére a KSz-t kötő jómadarak úgy viselkedtek, mintha nulláról indulnának a „bértárgyalások”! De erről később majd részletesebben!

Immáron közismert, hogy Lázár János a hőségben végzett helytállásért utasította a MÁV-Volán-csoportot, hogy első körben 33 ezer, majd még 1500 fővel megemelt munkavállaló részesüljön egyszeri nettó 200 ezer Ft-os SZÉP-kártya juttatásban, melynek összege közel 7 milliárd forint!

Kezdjük az elején. A bérmegállapodás megkötésekor Lázár úr azt állította, hogy „elmentünk a falig!”, de ez a fal egy gumiszoba fala, amely időközben tovább tágult majd hétmilliárd forintra. No persze ezt nem a jó miniszter adta a minisztérium, vagy az állam költségvetéséből, hanem a MÁV vezetését utasaította a kifizetésre az üzleti tervet és a Felügyelő Bizottságot megkerülve. Azt a MÁV-ot, amely az idei bérnövekményre sem kapott fedezetet, hanem a saját forrásaiból kell kigazdálkodnia. Természetesen nem feladatunk a MÁV védelme, de mint ezen munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet természetesen okkal aggódunk a vállalat állapotáért, működőképességéért és ennek színvonaláért. Tudva való, hogy az idei évben a MÁV Zrt. saját erőből 500 db klíma telepítését tervezte, de a forráshiányos működés miatt hetven darab után leállították ezt a programot. Most mégis van felesleges 7 millárd a MÁV büdzséjében? Dehogy van! Vagyis mégis találtak, de azt nem tudni, hogy ez az összeg honnan fog hiányozni, és milyen nemkívánt következményeket fog okozni. Látjuk a karbantartás, fenntartás hiányosságait, katasztrofális műszaki állapotban vannak a pályák, biztosító berendezési, felsővezetéki berendezések, fenntartások maradnak el, lepusztulnak az állomásépületek, nem csak a munkahelyek, de a személyszállításban résztvevő épületek, peronok és liftek úgyszintén.

Ezzel kapcsolatban egy pár kőltői kérdés óhatatlanul megfogalmazódik:

Enyhült-e a hőség emiatt? Nem!

Enyhültek-e a munkavállalók időjárási kitettségei? Nem!

Sőt! Mivel a munkavállalók jelentős csoportja kimaradt, ez a kifizetés inkább viszályt szült, minthogy a feszültséget enyhítette volna! Talán ez is lehetett a cél?

Kimaradtak a vasúti pálya üzemben tartását végző MÁV FKG Kft. munkavállalói! Vajon miért maradtak ki? Lehet, hogy a döntéshozók úgy gondolták, hogy ők már megszokták a meleget?

A vasúti vagonok átrakását végző Záhony-Port Zrt. munkavállalói? Záhony mikroklímája sarkvidéki?

Személypénztárosok, vezénylők, tartalékos térfőnökök és még több tucat munkakörben dolgozó, összességében többezer kolléga a felelős miniszter felelőtlen utasítása miatt!

Elvégezve egy gyors számítást, a MÁV egy klímát – melybe belefoglaltatik a készülék beszerzésének, telepítésének a költsége –  átlag kb. 500 ezer forintos áron telepít. Tehát a SZÉP-kártyákra utalásra kerülő 6 900 000 000 Ft-ot elosztjuk a fentiekben bemutatott 500 000 Ft-os költséggel, akkor könnyen beláthatjuk, hogy 13 800 darab klíma telepítésére elegendő összeg került kiosztásra!

Amennyiben Lázárnak a hőség okozta nehezen elviselhető munkakörülmény javítása lett volna a célja, akkor a kb. 13 ezer darab klíma felszerelésével szinte valamennyi vasutas munkahely klimatizálását megoldhatta volna, a kellemes munkahelyi körülmények évekre történő biztosításával. Arról nem is beszélve, hogy egy klíma nem egy, hanem esetleg tucatnyi kolléga jobb munkakörülményeit biztosítja!

Mivel nem ez történt, merengjünk, mi is volt a cél? Kövessük a pénz útját és talán kiderül!

Amit tudunk, recesszióban a gazdaság. A fogyasztás kb. 16 %-al csökkent. No de nem a megtakarítási láz miatt, mint ahogy Nagy Márton állítja. Hanem azért, mert az elköltött fizetésből ennyivel kevesebb kerül a kosarakba. Emiatt a kalkulált ÁFA bevétel nem érkezik a költségvetésbe, valamint a visszaesett fogyasztás negatívan érinti a kereskedelmi és turisztikai ágazatot. Hogyan lehet ezen javítani? Valahonnan pénzt kell pumpálni az ágazatba.

Lássuk mi történik a „hőségpénzzel”. A MÁV a saját költségvetéséből majd  7 milliárd forintot tesz SZÉP-kártyára, melyből 1.4% eleve a Mészáros cégbirodalomba csörren. Ezen felül a kártyán lévő összeg java is a NER cégbirodalmaiban landol. A végeredménye az, hogy a MÁV-ból a 7 milliárd jelentős része a NER kedvezményezettjeihez kerül. Ja, hogy kimaradtak olyan munkakörök, melyek valóban ki vannak téve a hőség és más időjárási körülményeknek? Hát kit érdekel? Hiszen nem ez volt a cél! Ha ez lett volna a célja a jó miniszter intézkedésének, akkor minden munkavállaló kaphatott volna egyformán, lehet valamennyivel kisebb összeget, de mindenki megelégedésére!

Még egy érdekesség! A kifizetés nettó 200 ezerről szól, de ezzel át is lépik a munkavállalók a 450 ezres határt, az e feletti összeg után adót is kell fizetni( kb. 60 ezer Ft), amit remélhetőleg a munkáltató átvállal, ami további 2 milliárd kifizetését jelenti, de ezúttal az állam kasszájába. Ja, el ne felejtsük hogy a 200 ezer SZÉP-kártya költés 27%-os ÁFA bevétele (1,8 milliárd ) ismét az államhoz kerül.

Felállítva egy nyerési sorrendet, legjobban a NER jár, utána a magyar állam, a végén egy pár melós is. Aki veszít, az a MÁV, de kétségeink se legyenek, hogy mi munkavállalók a munkakörülményeken és a bérezésen érezni fogjuk a későbbiekben ezen intézkedés negatív hatását.

Említsük meg a bérmegállapodás körülményeit is. A megállapodást kötő szakszervezetek vezetői nem dicsekedtek el vele, de Lázár Jánostól megtudhattuk, hogy a hároméves megállapodásról és a sztrájkról való lemondásról a három szakszervezet vezetőjével előre megállapodtak. Ez a kijelentés ellentmond annak, hogy a szakszervezetek egy éves megállapodást akartak kötni, legalábbis a tagságuk felé ezt kommunikálták! Mivel egyik szakszervezet vezetője sem tiltakozott, el kell fogadnunk, hogy a megállapodás körülményei a Lázár János által ismertetett módon zajlott.

A végeredmény pedig az lett, hogy sikerült a munkavállalókat ismét egymás ellen fordítani, a miniszter és a VDSZSZ Szolidaritás, VSz elnökei által közösen közéjük dobott gumicsonttal.

A vasút pedig továbbra is a síntörött vágányon vesztegel.