Hiába az ígéret, a szavak elszállnak…

Még mindig sokan várják a csodát, de a történések tükrében csupán csak szemfényvesztéssel lesznek elkápráztatva.
A tulajdonosi jogokat gyakorló építési és közlekedési miniszter az öt százalékot megerősítő megállapodást aláírását követő napon gondos atyaként elismerte, hogy az idei évre megállapodott 5%-os -barokkos túlzással- emelésnek hívott bérintézkedés tarthatatlan.
Azonban úgy látszik az igérvényeiben csak a lehetőségét biztosítja a magasabb szintű emelésnek, a fedezetét ugyan nem. A taktika nagyszerű, ezt láttuk az ünnepre ígért 25 ezer forinttal is, amikor a szakszervezetek megállapodása csak a lehetőségről szólt, nem a kifizetésről. Ezért fordult elő az az abszurd helyzet, hogy az egyik cég kifizette, míg a másik ünnep ide ünnep oda egy petákot se adott.
Az 5% feletti igérvény teljesítésében a tulajdonosnak nincs érdeke.
Nincs olyan nyomás alá helyezve, ami miatt törekedne helyzet megoldására.
A CSÉT üléseken nem hogy követelés nem hangzott el, de a szakszervezetek nevében aláíró elnökök minden indok és felhatalmazás nélkül a Kollektív Szerződés részévé tették a bérmegállapodást, ezáltal önkéntesen lemondva a nyomásgyakorlás eszközeiről. Hogy ezt balgaságból tették volna, vagy valamilyen be nem tartott ígérettel csalták őket lépre, csak a jelenlévők tudják megmondani. Ennek eredményeként már csak biodíszletei lesznek a további színjátéknak.
Mivel a tulajdonos láthatóan nem kíván fedezetet biztosítani, ezt a MÁV – nak a rendelkezésre álló bértömegből kell/kellene megoldania.
A MÁV – csoport létszámaból körülbelül kétezer fő hiányzik. Tehát a tartósan be nem töltött pozíciók lezárásával egy nagyobb bértömeg szabadítható fel, ami az 5% feletti béremelés fedezete lehet.
Az eddig javaslatként elhangzó kb. 37-41 ezer forintos alapbér emeléshez nagyjából 1500 pozíciót kell lezárni.
Amely akár jól is hangzik, ám a dolgok mögé nézve már nem ilyen rózsás a helyzet.
Az egyik gond az, hogy a lezárásra kerülő munkakörök, már nem kerülhetnek feltöltésre. Ami az amúgy is magas túlórák számát növeli. A vasutasok önkizsákmányolása nő, az elvégzett munka mennyisége, minősége óhatatlanul csökken. Miáltal az eszközhiánnyal is sújtott karbantartások színvonala tovább romlik. A pálya, felsővezeték, biztosító és távközlő rendszerek, gördülő állomány és az épületek műszaki állapotának romlása nem áll meg.
A másik gond, hogy az évközi és az évvégi kifizetések, továbbá a MÁV Zrt. – nél tavaly bevezetett bértömeg gazdálkodás fedezetét eddig kizárólag, a most az egyszeri alapbér növelést jelentő forrás biztosította.
Ebből következik az a keserű, ám cáfolhatatlan megállapítás, miszerint hiába fog az alapbér 5% feletti mértékben növekedni, ez az éves jövedelemben ennél jóval alacsonyabb mértékben fog megjelenni.
Érthetőbben megfogalmazva. Ha az évközbeni és évvégi kifizetések helyett ezek az összegek az alapbérben kerülnek kifizetésre, az éves kereset növekedést nem vagy csak igen csekély mértékűt eredményez.
Ez az a szemfényvesztés aminek cukros papírba csomagolásán szégyenszemre a nagy szakszervezetek vezetői lázasan, a tulajdonossal és a munkáltatóval közösen mesterkeddnek.
Amelynek végeredménye az alacsony vasutas jövedelmek még mélyebbre csúszása lesz.
Ha tetszik, ha nem, a savanyú szőlőt ismét velünk akarják megetetni.

szerző: KVSZ
fotó: Internet