Kedves Tagtársak!
A jövő kilátásai egyre nyomasztóbb világot mutatnak. Az infláció napról-napra nő, az élelmiszerek ára a csillagos eget ostromolja, a forint egyre értéktelenedik. Akinek még van csekélyke megtakarítása veszni látja az értékét. Sokak számára keserű tapasztalás, látni a VSZ és a VDSZSZ Szolidaritás – pénzügyi szakértelmükről méltán híres – elnökei által is igazgatott, nyugdíjpénztár hónapok óta eső hozamait. Mi marad az eljövendő hónapokra? Hogyan tudják majd az elszegényedő magyar vasutas családok a megélhetésüket megoldani, az otthon melegét biztosítani? Ráadásul úgy, hogy az úgynevezett nagy szakszervezetek vezetése érdemben semmit sem mer, vagy akar tenni a vérlázító, a vasutasok kezét lábát gúzsba kötő hároméves úgymond bérmegállapodás használhatóvá tételére, vagy ha ez nem megy a felmondására. Pótcselekvésként pl. a VSZ honlapon cinikus befektetési jó tanácsokat lehet olvasgatni. Nevezetesen vegyél ingatlan, vagy aranyat. (Hát persze a havi keresetekből bőven futja e jószágok felhalmozására.) Vagy a munkáltató szekerét tolva a MOSZ számára felróható hibának minősíteni, egy hihetetlenül simlis okfejtés ürügyén megtagadott megállapodás teljesítését. Megjegyezzük, ismét bizonyságot nyert, hogy a valóság elhallgatása előbb-utóbb visszaüt. Természetesen azonban ez nem adhat felmentést a másik fél becsapására, kijátszására. Aki nem akar fázni keressen többet, biztat a miniszterelnök. De a vasutasok zöme hiába akar a jó tanácsot megfogadva többet keresni, az egészségét súlyosan terhelő évi több száz túlóra vállalásával is, ha a humán és a jogász vezér – legalábbis a szakszervezetünknek küldözgetett válaszai alapján – úgy véli mindegyik vasutas kiválóan elvan a jelen keresetéből. Ebből a téveszméből a CSÉT ülésein a munkáltató intézkedéseit rendre ünneplő munkásvezérek közül igazán lehetnének páran, akik kiábrándítják őkelmüket. Bizony a vasutasok java egyre sanyarúbb körülmények között kénytelen létezni. Ezért is mielőbb, és feltétlenül szükséges, szakszervezetünk tavaly ősztől datált bérköveteléseinek teljesítése.
Miszerint a vasút vezetésének – a munkatársai iránt érzet felelősségtől és kötelezettség tudattól áthatva – minél előbb kielégítő kompenzációs forrást kell biztosítania (szereznie) a megélhetési válság felé sodródás mielőbbi megállítására.
Szakszervezetünk változatlanul és határozottan állítja, a keletkeztetett anyagi forrásból az alapbérek 25%-kal való növelése, immáron visszamenőleges hatállyal, mindazon vasutasok esetében elengedhetetlen akiknek alapbére a havi 500.000 Ft-t nem éri el. Továbbá halaszthatatlanul szükségesnek tartjuk a MÁV részére, szakszervezetünk által már hónapokkal ezelőtt elküldött un. foglalkoztatási politika megállapodás megkötését, amely a Vasutasok részére kielégítő biztonságul szolgálna a munkahelyének megőrzésére.
A követeléseink teljesítésének elősegítése érdekében szakszervezetünk kész a tőle még az elvártnál is többet tenni. Tehát nem csak az erre hajlandó szakszervezetek tisztelt tagjaival, hanem a munkavállalóiért tenni akaró munkáltatóval is szövetségben küzdeni a vasutasok zömét érintő bajok minimalizálására. Azon vasutasok, aki pedig úgy vélik szakszervezetünk tagjainak sorába lépve a kívánt eredmény előbb elérhető, örömmel látjuk közöttünk.
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
Tájékoztatásul a MÁV Zrt. KÜT novemberi Hírlevele
G7.hu: Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
Üzemi tanács és munkavédelmi képviselő választás a MÁV Zrt.-nél