Megosztom

A társadalmi igazságosság világnapja

Az ENSZ Közgyűlése 2007-ben nyilvánította február huszadikát a társadalmi igazságosság világnapjává. A 2007-es határozatban a szegénység elleni küzdelemre és a tisztességes munkát mindenki számára lehetővé tételére hívták fel a tagállamokat.

A Korrekt Vasutas Szakszervezet is zászlajára tűzte a közjó és a társadalmi igazságosság megvalósulásának előmozdítását, mint a szakszervezet alapvető célját.

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a társadalmi igazságosság szoros összefüggésben áll a közjóval. A közjót másképpen nem lehet meghatározni, csak az emberi személlyel való kapcsolatban:

Ne éljetek magatokba gubózva, csak magatoknak, mintha már megigazultatok volna, hanem közösségben összegyűlvén keressétek azt, ami mindenki javára szolgál.

A közjó mindenki életét érinti, és mindenki részéről okosságot igényel, de még inkább azok részéről, akik a tekintély hivatalát gyakorolják.

Három lényeges elemet foglal magában: a személy alapvető jogainak tiszteletben tartását és előmozdítását; a szociális jólétet, azaz a társadalom szellemi és anyagi javainak gyarapodását és a békét, vagyis az igazságos rend állandóságát és biztonságát.

Az emberi személy méltósága magában foglalja a közjó keresését. Mindenkinek fáradoznia kell azért, hogy létrehozzon és fönntartson olyan intézményeket, amelyek jobbítják az emberi élet feltételeit.

XI. Piusz szerint a társadalmi igazságosság lényegéhez tartozik, hogy minden egyénnek keresnie kell.

A társadalmi igazságosság olyan erény, amely egyéneket és csoportokat is arra késztet, hogy dolgozzanak a közjóért. A közjó vonatkozásában a családokat, a szakmákat, a szomszédokat, az önkéntes szerveződéseket, az iskolát, valamint a közjó megvalósulásának helyi, nemzeti és nemzetközi szintjét említi.

Ferenc pápa szerint a társadalmi igazságosság öt alappillére:

  • A társadalmi igazságosság megteremtésével kapcsolatban elsődleges, hogy a valóságból induljunk ki, ami elég nyomasztó. Az emberiség töredéke él bőségben, míg egyre többen élnek méltatlan körülmények között, emberi jogaikat megsértik vagy figyelmen kívül hagyják.
  • A második feltétele a társadalmi igazságosságnak az, hogy rájöjjünk, együttes erőfeszítést kíván minden jóakaratú ember részéről, hogy amint a jó és a szeretet fogalma, úgy az igazságosság is olyan feladat, amit napról napra kell elérnünk.
  • Ez – harmadszor – elkötelezett hozzáállást sürget az irgalmas szamaritánus példája nyomán. Túl gyakran jelentkezik a kísértés ugyanis, hogy ne törődjünk másokkal, főleg a gyengébbekkel. Be kell ismernünk, hogy félre szoktuk fordítani a fejünket, nem veszünk tudomást bizonyos helyzetekről, amíg nem érintenek minket közvetlenül. Vigyáznunk kell, hogy minden körülmények között magunkra vállaljuk a másik fájdalmát, és ne csússzunk bele a közöny kultúrájába.
  • A negyedik alappillér egy új társadalmi igazságosság felépítéséhez a történelem megfelelő olvasatában rejlik. Ott találkozunk harcokkal, győzelmekkel és kudarcokkal. Ott találjuk annak a sok embernek a vérét, akik életüket adták egy teljes és átfogó emberség érdekében. Ott rejlenek tapasztalataink gyökerei, melyek ma is növekedésünket szolgálják.
  • Végül az ötödik támpont Ferenc pápa szerint a nép, vagyis hogy ne tartsuk magunkat felvilágosult elitalakulatnak. Érezzük, hogy Isten népének részei vagyunk, fáradhatatlanul dolgozzunk a befogadás szellemében; emeljük föl az elesetteket.

összeállította: MÁRKUS SZILVIA
fotó: obuda.hu