A “nagyoknak”nincs bérkövetelése?

A világon sor olyan van ami egyszerű halandó egyáltalán, vagy csak nehezen fog fel. Például, amikor egy miniszter a nagy szakszervezeti elnökök helyett “bérköveteléssel” áll elő. Ekkor az előzmények ismeretében végképpen el kellene merengeni sokaknak.
Vajon a nyilvánvalóan elégtelen mértéket tartalmazó, a vasutasok javát nyomorban tartó bérintézkedésnek aposztrofált szörnyűséget mi a Jóistenért kellett aláírni?

(Persze van az a pénz amelyért korpásodik a haj, tartja az újkori mondás.)

Több héttel a miniszteri megnyilvánulást követően a remek megállapodás aláírói tagjaik elől elbújva karthauzi szerzetesként léteznek.
Kellő fantáziával azonban elképzelhető, hogy a kilóra megvett elnökök a miniszter szavain felbátorodva, a semmis munkaszerződésekkel őket sakkban tartó és emiatt e jellemes társaságot okkal megvető gazdáikat esengve megkérdezték.
Tessék mondani. Most akkor szabad a tagjaink javára bérkövetelésnek tűnő valamit, természetesen minden szavát gondosan egyeztetve és kellő alázattal megfogalmazva közzétenni?

Ki tudja?

Azonban egy biztos, ilyen a világ röheje helyzet még az átkosban sem igen adódott. Az alacsony jövedelmű vasutasok érdekében őkelmei részéről egy konkrét szám sem hangzik el. Helyette sötét, lompos ünneplőbe öltözötten alázatosan várakoznak, mikor rendelik be őket, a gazda által megfogalmazott legújabb, úgymond bérmegállapodás aláírására. A tagság pedig méla türelemmel várakozva addig örüljön az 5 százaléknak. Hiszen ha a kegyes tulaj nem ennyire jó, akkor a nagyszerű érdekvédelmet ismerve a munkájukért ennyit sem kaptak volna.

szerző: KVSZ
fotó: Internet