A kidőlt fa.

Ha a jelenlegi MÁV-START Zrt. vezérigazgatója dőre, csillapíthatatlan pénzéhségét férfiként egykoron képes leküzdeni, akkor már a megszületése pillanatában elhessenti magától – még a HÉV Zrt. tejhatalmú vezérigazgatójaként – az önön számára kreált, és persze el is foglalt stratégiai vezérigazgató-helyettesi poszt agyafúrt gondolatát.

Ha ekként cselekszik kétségtelenül kellő időt és energiát tud szentelni a MÁV-START Zrt. teljes embert kívánó vezérigazgatói feladatainak ellátására, és az egyébként kiváló szellemi tehetségével maradéktalanul a társaság javára képes szolgálni.

Ez esetben egy korhadt fa sínre dőlése a MÁV-START Zrt.-re nézve nem okoz meglehetősen kínos, mi több szégyenletes skandalumot, és az államtitkár – a hallgatag vezér helyett – megkímélhette volna magát a nem várt kellemetlen utazási kalandokat átélő honpolgároktól való elnézés kéréstől, és egy – egyébként vitathatatlan – nyilvánosság előtti kritika megfogalmazásától is.

Mivel a Primus azonban egy üleppel legalább két pacit akart, ám nem tudott megülni, mint a MÁV-START Zrt. felelős vezetőjének minimum fel kellene ajánlani a lemondását.

De leginkább – a szorgos bűnbak keresés helyett –  egész egyszerűen, mielőtt netán küldenék, önként távozni kellene posztjáról.

“Fejtől bűzlik a hal.”