Vajon ismét besétálnak a vasutasok egy a tulajdonos és a két kitartott szakszervezeti elnök által közösen állított újabb hároméves bérmegállapodás csapdába?
A 2021 nyarán, a három évre szándékosan garanciák nélkül álnokul megkötött bérmegállapodással, a kötők a vasutasok sokságának jelentős bérveszteséget okoztak. Erről már többször is cikkeztünk, erre most nem térünk ki.
Az akkori, első évben 0%-os (sic!) „béremelést” eredményező gyalázatos megállapodás eltűréséhez 200 ezer forint egyszeri kifizetés volt a mézesmadzag! A beetetés remekül sikerült, hiszen az úgymond megállapodásban, a három évre elosztott (0-10-5) 15%-os bérkorrekció nem tartalmazott semmi olyan elemet, amely miatt a vasutasok nevében alá lehetett volna írni. A minimális garanciák nélkül megkötött megállapodás, a bekövetkezett az Uniós átlag háromszorosát elérő rekord infláció hatását nem tudta kezelni, emiatt a vasutas jövedelmek irtózatosan elinflálódtak.
Az élet pedig megy tovább. Az akkor tisztességgel vállalhatatlan megállapodást kötők, most úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ha a nulláról indulna az alku és biztos kiszámítható gazdasági környezetben működne az ország, akkor tárgyalási alapnak szolgáló ajánlatnak is tűnhetne. De a jól ismert és nehéz ki tudja hová tendáló helyzetben egyáltalán nem az!
Mivel a jelenlegi – még az elmúlt év decemberében a VDSZSZ Szolidaritás és a VSZ, MÁV Zrt. vezetése által kitartott elnökei által elfogadott – ismét három évre bejelentett ajánlat teljességgel elfogadhatatlan.
Egyszer azért, mert figyelmen kívül hagyja az elmúlt három év alatt elszenvedett jelentős mértékű reálkereset veszteséget!
Másrészt azért, mert az elmúlt évek bebizonyították, hogy az érdekérvényesítés a tulajdonossal szemben elégtelen volt! Emlékezzünk 2022 decemberében a tomboló majd 30%-os infláció ellenére a mindig behódoló szakszervezeti legények érdemi módosítást nem követeltek a megállapodás utolsó évére. Ez az alja magatartás még a tulajdonosnak is sok volt. Ezért a megnyúlt arcú, szégyentelen hivatásos forradalmárok szégyenére bejelentette, hogy még akar, és fog még adni valamennyi munkabért, amely 2023. februárjában manifesztálódott.
Harmadrészt, a három éves megállapodás első két évében önálló megállapodásként létező, paktumot, áruló módon 2022 decemberében az aláírók a Kollektív Szerződés hatálya alá vonták, és vélhetően most lesz másképpen. De miért érdekes ez a látszólag semmitmondó jogi csűrcsavar? Hát csak azért, mert a Kollektív Szerződésben foglaltak megváltoztatására a KSZ hatálya alatt jogellenes a sztrájk. Hurrá! A szakszervezeti lefizetett orákulumok nyugodtan hátradőlhetnek. Tagjaik ha akarnak, akkor sem tudnak jogszerűen a tisztességes munkabér elérése érdekében harcba szállni.
Negyedrészt, a bizonytalan gazdasági környezet rendkívül kockázatossá teszi egy kellően át nem gondolt tartalmú középtávú megállapodás megkötését. Tavaly az átlagos infláció 17.3%-ra mérséklődött. De úgy, hogy az infláció több alapvető termék esetében tartósan 25% feletti, sőt a legalacsonyabb keresetűeket a legjobban sújtó élelmiszer infláció 40%, 60% de egyes esetében akár 120% feletti volt.
Sajnos a lázári ajánlat nem tartalmaz egyetlen egy olyan garanciális elemet, ami miatt örvendezhetnének az ez évre beígért 70.000 Ft/hó alanyi jogon járó alapbéremelésnek. Hiszen semmi biztosíték sincs arra, hogy a kínált megállapodás, a második és a harmadik évben reálkereset növekedést eredményezne.
Természetesen lehetne erős garanciákkal erősített középtávú megállapodást kötni. Olyan bérmegállapodást, amelynek az időszaka alatt az elmúlt évek reálkereset veszteségeit pótolja, valamint az adott években a tényleges inflációt meghaladó mértékű, jól érzékelhető reálkereset növekedést garantál.
Azonban a nyugdíj előtt pár évvel álló kollaboráns János és Zoltán, miért is kockáztatná a MÁV Zrt. által – a semmis munkaszerződés alapján – részükre munkabér címén kifizetett havi pár millió forint busás apanázst?
Helyette a megszokott módon félő, a lóvá tett vasutasokat most a 70.000 Ft-os mézesmadzaggal ismét csapdába csalják.
A mellékelt videóban látható, hogy a köztulajdonban lévő munkáltatóknál így a vasútnál is, a bérfejlesztés költségeinek körülbelül fele virtuális. Mivel a munkáltatót úgymond „terhelő” bérköltségeknek, a munkáltatót terhelő rész 100%-a, míg a munkavállalóknak kifizetett munkabérek majd fele, adók és egyéb járulékok formájában visszakerül az állami költségvetés valamely zsebébe.
Tehát ameddig egy „magán” munkáltatónál a béremelés költségei teljes egészében a munkáltatónak kell kitermelnie addig, mint ahogyan a példa is mutatja, a köztulajdonban lévő cégek esetében fele akkora terhet jelent egy adott bérfejlesztés végrehajtása.
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
Tájékoztatásul a MÁV Zrt. KÜT novemberi Hírlevele
G7.hu: Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
Üzemi tanács és munkavédelmi képviselő választás a MÁV Zrt.-nél