A Szentatya látogatását követően kiemelt jelentőséggel bír a 132 éves a Rerum novárum,

amely 1891. május 15-én, 132 évvel ezelőtt került a nyilvánosság elé a Rerum novarum („új dolgokról”) című pápai enciklika, amelyet szakszervezetünk is alapnak tekint érdekképviseleti tevékenységének kifejtése során.

A XIII. Leó pápa által kiadott szöveg választ igyekezett adni a modern világ mai napig aktuális kihívására, a bérből élő munkásság kiszolgáltatottságára, valamint a szocializmus eszmei leszerelésére.

A Rerum novarum elfogadta a kapitalizmust és természetesnek vette az ipari társadalmat, ugyanakkor a társadalom működésképtelenségét a tőke és a munka fokozódó szembenállásában látta. Ugyanakkor kiemelte, hogy „sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fönn nem állhat”. Így a társadalom újra működőképessé válásához a marxizmustól eltérően nem a tőke kiiktatását, hanem a szemben álló felek kibékítését tartotta célravezetőnek.

A Rerum novarum a természetjogból eredeztette a munkások jogos követeléseit. Kiemelte ugyanakkor, hogy sem a természetjog, sem az államok nem képesek megoldani a munkások helyzetét, ha kizárják e tevékenységükből magukat a munkásokat, a munkáltatókat és végső soron az egyházat. Az enciklika érvelésében a társadalom tehát nem szemben álló csoportok halmaza, hanem sokkal inkább az egymással szimbiózisban élők rendszere, melynek működését a kapitalista viszonyok által felerősített emberi önzés akasztotta meg.

A pápa elismerte a munkások egyesüléshez és sztrájkhoz való jogát is, ugyanakkor óva intett mindenféle erőszak alkalmazásától az érdekérvényesítésért folyó küzdelemben. Ezentúl olyan egyéb munkáskövetelés mellett is lándzsát tört, mint a megfelelő bér, a biztonságos és kielégítő munkakörülmények, a szabadidő biztosítása, a nők és gyermekek védelme, és nem utolsósorban a dolgozók szabad vallásgyakorlása.

A munkások jogain túl az enciklika részletezi a munkaadók jogait és kötelezettségeit is. Eszerint a gazdagoknak „a vagyon felhasználásáról az isteni bírónak egykor szigorú számot kell adniuk.” Azaz a magántulajdon ugyan feltétele az emberi személyiség kibontakozásának és tökéletesedésének, ennek felhalmozása azonban nem lehet korlátlan. A birtoklás joga kötelezettségekkel és felelősséggel is jár, mely a munkaadók számára az alkalmazottakról való gondoskodást jelenti többek között.

Végül, de nem utolsósorban az enciklika kitér az államok szerepére is, melyek feladata, hogy „a kormányzás alakulása és gyakorlása által önként felvirágoztassák a köz-, úgy a magán-jólétet.” Ehhez szükséges az igazságos közteherviselés és a gazdaság élénkítése. A hatalom felelősséggel tartozik a kiszolgáltatott és leszakadó rétegek iránt is, amelyeknek érdekeit védenie, jogait biztosítania kell. Így, ha a munkaadók visszaélve hatalmukkal, veszélyeztetik a munkások jogait, akkor bizonyos határok között közbe kell lépnie az államnak. A Rerum novarum így egyszerre mondott ellent a liberalizmusnak az állam gazdasági szerepét illetően, valamint a szocializmusnak az állam társadalmat irányító szerepére vonatkozólag. Ez utóbbi kérdésben ugyanis az osztályharcos és ateista szakszervezetekkel szemben keresztény vallási alapon álló szakszervezetek és egyesületek alapítását szorgalmazta.

Forrás: Molnár Dávid: Gondolat, tanítás és ideológia – a Rerum novárum születése és hatása

Kár, hogy a munka világában a fentiekben megfogalmazott gondolatokat és elvárásokat a munkáltató nevében a munkatársaikat nyúzó uraknak nem igen akaródzik befogadni és akként cselekedni.

Pedig a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetére az Európai Unió Bírósága legutóbb a ki nem adott napi pihenőidővel összefüggésben hozott ítélet indokolásában egy korábban hozott ítéletben foglaltakra rámutatva nyomatékosan felhívta a munkáltató figyelmét. Azonban ezidáig falra hányt borsónak tűnik, mivel a munkáltató,  ki ha én nem erős emberként  természetesen fittyet hány a Bíróság ítéletére, a nagy szakszervezetek vezetői pedig a napokban egymást váltva éppen a miniszternek hódolnak nagy alázattal.  

szerző: KVSZ
fotó: Internet