Tisztelt Kollégák, Munkavállalók!
Először is arra kérlek, hogy engedd ki magadból az utóbbi hónapok feszültségét és nyitottsággal olvasd végig a következő sorokat. Nem kell, hogy egyetérts, csak gondolkozz el az írottakon!
A választás közeledtével engedjétek, meg hogy rávilágítsak arra a folyamatra, aminek eredményeként a munkavállalók többségének keresete lecsúszott a minimálbérre, vagy azt épphogy meghaladó megalázó szintre. Ez nem hirtelen történt így, ezt egy folyamat eredményezte.
Ahhoz hogy átlásd a folyamatot, 2011-ig kell legalább visszamenni.
Az újonnan megválasztott kormány már az első évében nekilátott ellehetetleníteni a munkavállalói érdekképviseletet. Első lépésként, kihasználva, vagy inkább visszaélve a kétharmados kormányzással, mindenféle egyeztetés nélkül önkényesen átírta a sztrájktörvényt, melyet karácsony előtti éjszaka el is fogadtatott a fidesz-es törvényhozással. Rá egy évvel a Munka Törvénykönyvének az átírásával tovább csorbította a munkavállalói jogokat, főleg az állami tulajdonú cégek esetében még további korlátokat is beépített.
A magán-nyugdíjpénztári einstand során 3000 milliárd forinttal károsított meg 2.8 millió munkavállalót.
A kormány választási ígérete az egymillió új munkahely megteremtése volt, ezt a német autóipar részére biztosított olcsó munkaerővel próbálta biztosítani, de a beharangozott számot még a közmunkaprogram felpörgetésével sem sikerült még megközelíteni. Nem tervezett hatása viszont az lett, hogy a jól képzett, fiatal munkaerő túlnyomó többsége, közel hatszázezer munkavállaló elhagyta az országot és jobban megfizetett munkahelyeket talált az EU-ban. Ez beindított egy olyan folyamatot, ami miatt a nyugdíjak értékét is csökkenteni kellett. Nem hogy 13. havi nyugdíj nem volt, de a svájci indexálás kivezetése miatt, kb. másfél havi összeget vesztettek a nyugdíjasok évente. A korengedmény, a korkedvezmény megszüntetése a rokkant ellátás szigorítása további csapások voltak, amelyek a munkavállalókat sújtották!
A megrettenő szakszervezetek zöme még a maradék fegyverét is a lábhoz tette. Ezáltal a maradék érdekérvényesítő erejük elapadt, és szép lassan – kevés kivétellel – az átkos múlt gyakorlatát felelevenítve elkezdtek beépített fogaskerékként működni a munkavállalókat kizsákmányoló rendszerében.
A munkáltatóknak mindez kapóra jött, egy szűk réteg megfizetésével megvásárolták az érdekképviseleteket. Sok helyen még ez sem kellett, elég volt, hogy csak létezni hagyták őket. A béremelések mértéke szép lassan kezdett lemaradni az infláció és a minimálbér emelésektől. A szakszervezeti vezetők elkezdtek a túlélésre játszani, elárulva a tagságuk érdekeit.
A 2021-es évben ez elérte a teljes mélységet, amikor a jogállamisághoz kötött EU-s pénzek elmaradása miatt a Miniszterelnök bejelentette a 0%-os paktumot, amit a besárgult szakszervezetek alá is írtak, lemondva még az elvileg létező sztrájkjogokról is.
Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként eljutottunk oda, hogy a végrehajtó szolgálat szinte valamennyi munkakörének a bérezése a minimálbér közelében torlódik, sőt az is előfordulhat, hogy egy újonnan elhelyezkedő kolléga lényegesen több fizetést kaphat kézhez, mint aki már harminc, vagy akár több ideje is a vállalatnál dolgozik.
A gazdasági mutatókból az látszik, hogy ez a folyamat (a covid és az ukrajnai események miatt) tovább fog romlani.
Mivel ezt a folyamatot javarészt a politika okozta, ezért ezt a szakszervezetek – ha akarnák – sem lesznek képesek kedvező irányba terelni. A munkavállalók, vállalkozók és nyugdíjasok kiszolgáltatott helyzete, továbbá az oktatás és egészségügy romló állapota miatti civilek és a demokratikus értékeket valló politikai pártokat összefogásra késztette. Ez a politikai erő képes volt megállapodni azokban a közös értékekben, ami a korrupció visszaszorítását és egy élhető ország létrehozását biztosíthatja.
Ezek többek között a sztrájkjog helyreállításával és a munka világának újraszabályozásával visszaadná a szakszervezetek érdekérvényesítő képességét, mely lehetővé tenné, hogy a piaci környezet által biztosítható legmagasabb béreket kikényszeríthessék.
Ez egy lehetőség, amivel a közel négymillió munkavállaló javíthatná az életminőségét! Természetesen ez nem egyik napról a másikra valósulna meg, de az erős forint, igazságosabb adórendszer, működő társadalombiztosítás és egészségügy már rövidebb távon is érezhető javulást okozhatna.
Tisztelettel:
Kovács Attila
K.V.SZ. tag, ZÁHONY
KAPCSOLÓDÓ HÍREK
A bagi kő minősége mióta politika?
Megemlékezés Cegléden, 2024. augusztus 29. csütörtök
Csokoládé ügy folytatása