A “bérmegállapodás” margójára.

Megosztom

Amikor a 2020-as év végére a szakszervezetek megfogalmazták a bérköveteléseiket a 21-es évre a vasutasok szinte kivétel nélkül optimisták voltak.

Hiszen a választási év előtt mindig vastagabban fog a ceruza.

Abban is bíztak, hogy az elmúlt évek bértorlódásának némi orvoslását is egy füst alatt most el lehet érni.
Sok-sok vasutas hőn remélte, hogy a bérlemaradás okozta sérelmeket végre tisztességes bérrel feledtetni lehet.

Erre hidegzuhany gyanánt jött a jogállamiság hiányának kritikáját annulálni igyekvő sikertelen brüsszeli tárgyalást követően a kormány bejelentése.

Miszerint az állami tulajdonú cégeknél a 2021-es béremelés mértéke 0%!
Nem is értette senki, hogy miért minket büntet a tulajdonos a saját sikertelensége miatt!

A tulajdonos még azt a lehetőséget sem adta meg az állami tulajdonú cégeknek, hogy ha lelnek anyagi forrást úgy a csóró, ám a munka dandárját végző munkavállalóik részére kigazdálkodhassanak legalább
pár százalékos munkabéremelésre valót.

El sem tudjuk képzelni, hogy miképpen zajlik egy olyan bértárgyalás, ahol a bérről nem eshet szó!

Na akkor kössünk háromévest! A középtávú megállapodásnak lehet sok előnye!

Például a felek kompenzálhatják a sovány első évet, egy gazdagabb második, és harmadik évvel!

Hiszen a minimálbér 4%-os emelése már megtörtént és a megjósolt 6.5%-os inflációról is, már a tavasz végén tudható volt, hogy az csupán egy igen optimista vágy marad.

Tehát az első év 0%-a után a második évre sem tartogatott oly csodát, amely az első év veszteségét vissza adta volna.

A harmadik évre az 5%-os emelés ezek után csak egy újabb gyomrosnak felel meg, nem pedig
béremelésnek.

Tehát a három éves megállapodás egyik része sem tartalmazott olyan kincset, ami miatt égető vágyat érezhetett bárki is a megkötésére!

No, ha keserű, hát cukrozzuk meg! Mivel a létszámhiány miatt a megtakarítható bértömeg rendelkezésre áll, de bért emelni nem engednek, hát fonjunk belőle mézesmadzagot!

Ilyen siralmas bérek mellett úgysem lehet ellenállni a kétszázezres szépkártyának!

Igaz nem béremelés. Ám a szállodaláncokban rengeteg a szabad hely. Valahogyan meg kell tölteni. Nehogy valamelyik hazai milliárdosunknak megélhetési gondjai támadjanak.

Ezzel cukormázzal meghintve a nullát biztosan mindenki boldog lehet!

Hát nem lett!

A szakszervezetek nagyjai a régmúltról jól ismerik a varázsmondatot, amit újabban rendszeresen kifelejtenek a megállapodásokból:

de minimum az infláció, vagy a minimálbér emelés mértékén felül!

Ha ez a megállapodásba belekerül, megmarad a mundér becsülete!

De ez a fránya mondat újabban mindig eltűnik az aláírás előtt!

Véletlenül? Nem hinnénk!

A szakszervezetek aláírói embereinek a látás zavara miatt? Hát ez bizony meglehet!
Sok olyan tényező van ami szűklátókörűséget, vagy vakságot okoz!

Na, nagy hevesen el is kezdték meggyőzni a tagokat a sikerről!

Ez jó lesz nektek! Nulla, nulla, de kapsz kétszázat!
Igaz nem jár rá műszakpótlék. De nem is adózik!

Nem erre kapod az emelést?
De elviheted az asszonyt wellnessre!

Már majdnem örültek is a „hoztam is meg nem is” béremelésnek, amikor az a fránya közmédia el kezdte harsogni a siker storyt, hogy olyan jól teljesítünk, hogy lehetőség van a 260 ezres garantált bérminimumra is!

Ez igen!

Ennek már a külső forgalmi szolgálattevők is örülnek!

Végre nem a szakszervezeteken fog múlni a bérük. Mivel, már nem csak a váltókezelők, tolatásvezetők béremelése lesz biztos, hanem végre övék is az!

Elérhették az állam által garantált bérminimum okozta bérbiztonságot!

Béremelésről állapodtak meg az állami cégeknél.

Na de mit is lehetett volna tenni, amikor a lefelé taposó, de felfelé engedelmes munkáltató fenyegetőzik.

Ha nem elég jó a nulla, még a kétszázat sem adom?

Mindig van harmadik út. Igaz általában nehezen járható, veszélyekkel terhelt. De a becsület, és a tisztesség erejétől erősítetten bátran lehet rajta haladni!

Tehát egy magára valamennyire is adó szakszervezet nem ír alá olyan megállapodást, amivel a tagjainak kimutathatóan kárt okoz.

Hacsak Don Corleone hű Luca Brasia nem fog pisztolyt a fejükhöz!
Legalább annyit mondtak volna, hogy „bocsika, kifogyott a tollam!”

De volt olyan szakszervezet, aki nem írta alá, és még ma is élnek az el(nem)követők!

Tehát akkor nem fegyverrel voltak kényszerítve az aláírására!

Annyira rossz megállapodást köttetett, hogy ezt már a munkáltatónak sem jó! Ilyen alacsony bérekkel és ilyen átkos vizsgarendszerrel nem lehet a hiányzó létszámot pótolni, sürgősen be kell avatkozni az elvándorlás megakadályozása miatt is!

De mi lehetett az oka egy olyan megállapodás megkötésének, ami az aláírása után fél évvel semmivé foszlik?

Kérdezzétek meg az aláíró szervezetek tisztségviselőitől!

Bár az igazságot félő tőlük soha nem fogjátok megtudni!

Szerkesztőségi vélemény.
fotó: Internet