A múlt jelen van.

Az egykoron bohó, csetlő-botló, mókás kedvében még a félelmetes „ENNIKÉK” utalvány rablót is megrémisztő profizmussal eljátszó jogászfiókából az idő teltével a lomhán gomolygó, villámokat szóró felhők magasságban lévő emelet egy szirtjén fészkelő, ereje teljében lévő délceg valaki lett.

Aki, mint a példa is mutatja, gondosan megválogatja, kit enged magához, kire áldoz akár csak perceket is a drága elvesztegethetetlen idejéből.

„Szakszervezeti ügyekben a munkáltató vezetői nem folytatnak kétoldalú megbeszéléseket” jelezte vissza királyi többesben elektronikus eszközei egyikének segítségével az előszobáztathatott munkatársnője felé.

Az egyszerű pórnéptől való konzekvens távolságtartását látván egy sokat megélt indiai maharadzsa is ínyencen csemcsegne.

Ez igen!

Így kellene a mi kasztunk (ksatriák) béliek mindegyikének viselkedni.
Tán meg is hívná doktorunkat vendégelőadónak a kellemes téli monszun alatt az ősi székhelyén tartott módszertani kurzusra.

Ám Indiában a kasztrendszert hivatalosan, már viszonylag régen felszámolták.

Indiában igen, de mint láthatjuk, nálunk még akad olyan nagylegény, akiknek viselkedését átlengi a szubkontinens valaha volt atavisztikus társadalmának diszkrét bája.

Aki kizárólag a kitűnő képességének és rátermettségének köszönhetően a vezetői kasztba szárnyalt, és olybá tűnik, nagyon nem szeret emlékezni a sivár múltra. Ezért még egy telefonbeszélgetés erejéig sem ereszkedik le a súdrákhoz tartozó, vagy a tán még oda sem való, esetleg csupán páriának tekintett holmi választott szakszervezeti tisztségviselőhöz.

Aki egy hölgyet arra sem méltat, hogy egy személyes megbeszélés iránti tisztelet teljes kérését “gentlemanhez” illően teljesítse. (No, igen úrnak születni kell.)

A szerény kérést gőgösen megtagadó szigorú és rém hivatalos hangvételű dölyfös elutasítás „szakszervezetüket érintő ügyekben nem látom sem szükségét, sem lehetőségét külön személyes megbeszélés megtartásának” pedig, már a kommentálásra sem érdemes.

készítette: BÁRÁNY BALÁZS
fotó: obudagroup.hu